Irodalmi Szemle, 1995
1995/3 - Nancy Huston: Romain Gary: Adatlap az utolsó ítélethez
számára megtestesítette ezt a szerzőt. (Én névtelen test voltam, ő pedig testetlen név). Kiválasztottam tehát erre a célra Paul Pavlowitchot, Dina unokanővérem fiát, akit "unokaöcsémnek" neveztem. Pavlowitch a hozsannázó sajtó és nyilvánosság előtt három évig készségesen játszotta Ajar szerepét. Ajar első könyve a Nagy kedvenc címet kapta: egy férfi történetét mondtam el benne, akinek legjobb barátja egy piton volt. A siker nem váratott magára. A könyv abban az időben jelent meg, amikor vita folyt a regény haláláról. Megkértem Pavlowitchot, küldje el a könyvét Malraux- nak a következő szavakkal: A román még él! Természetesen nem a regényről volt szó, hanem Románról, azaz rólam, én éltem. Egyelőre. Hogy játékomat minél nagyobb titokban tarthassam, halomra írtam Ajar bestsellereit, s közben tojtam saját átlagos regényeimet is, egyet-kettőt évente. Mindezeknek a könyveknek, "Ajar" és az "én" könyveimnek ugyanaz volt a témájuk: az öregedés tragédiája. Emile Ajar 1975-ben az Előtted az élet című könyvéért elnyerte a Cíoncourt-díjat. S szinte azon nyomban lelepleződött: kiderült, hogy Ajart "valójában" Paul Pavlowitchnak hívják! S mert Paul Pavlowitchot rokoni kapcsolat fűzte hozzám, az emberek meggyanúsítottak, hogy segítettem Pavlowitchnak az Előtted az élet megírásában... Vagy hogy én magam írtam! Ez felbőszített. A mű apaságát felháborodva elutasítottam. Paul továbbra is magabiztosan játszotta Ajart, most már főállásban. A saját személyisége azonban ebben az álöltözetben egyre inkább összetöpörödött, deformálódott. Már nem a saját életét élte. "Vigyázz! — mondta neki Jean Seberg. — Roman kannibál, ne menj hozzá túl közel." Tudom, tudom, ismétlem magamat. A különböző identitások hálója mind szorosabbra vonódott körülöttünk. Ajar fattyú volt, anya nélküli frankensteini monstrum, akinek nem maradt más választása, mint hogy az ellen forduljon, és azt nyírja ki, aki megteremtette. Mikor már a kiadók és az újságírók egyre jobban gyanakodtak, Emilé Nancy Huston