Irodalmi Szemle, 1995
1995/3 - Nancy Huston: Romain Gary: Adatlap az utolsó ítélethez
Nancy Huston Lakhelye A Föld. Évekig Franciaországon kívül éltem, Bulgáriában, Bolíviában, Svájcban és az USA-ban, de bárhol is éltem, mindenünnen messzire futottam, és mindig egyedül. Indonézia, Mexikó, Kambodzsa, India, Afrika, Japán... Egyszerűen nem bírtam ki egy helyben. Személyes higiéniája Éjszakánként kilenc órát aludtam, 21.00-től 6.00-ig. Napközben hét órát írtam, bármilyen hivatásbeli kötelességeim voltak is. Zabáltam mint egy ló, és úgy közösültem, mint egy vadkan. Dühömben tornáztam, hogy elégessem a felvett kalóriákat. (Egyébként meglehetősen tehetséges zsonglőr voltam.) Sohasem nyúltam alkoholhoz, sem kábítószerekhez, mert azok valaki mássá tettek volna, megfosztottak volna énem pusztító hatásától. Mint egy állandóan ütlegelt nő, aki nem képes elhagyni a férjét, úgy ragaszkodtam foggal-körömmel megvetendő énemhez. Hibái Nagy örömmel és harsányakat nevetve pocskondiáztam önmagamat, és eltúloztam a bogaraimat, mert senki más nem mondhatta meg nekem, főleg nem komolyan, hogy mik a gyengéim; megelőztem őket! De valahányszor bolondot csináltam magamból, utána mindig nagyon rosszul éreztem magamat. És egyedül. Egyéb tulajdonságai Volt érzékem valamihez, ami leginkább harakiri-humornak nevezhető. Kedvenc mondatom, amelyet leggyakrabban ismételgettem, tudom, ismétlem magam, valahogy így hangzott: "Teljesen más volt, mint én, úgyhogy megvolt rá a lehetőség, hogy megértsük egymást." Nevetséges mondataimat egymás után lőttem ki, azok aztán felemelkedtek, majd hirtelen visszatértek hozzám, akár a bumeráng, kést döftek saját hasukba, és holtan terültek el a földön. Ezt az öngyilkos szintaxist senki sem vette észre, túl későn figyeltek fel rá. Egészségi állapota Néhány eseten kívül, amikor csak hajszálon múlott az életem (pisztolypárbaj Londonban, két-három repülőbaleset, hastífusz), kitűnő egészségnek örvendtem. Az egyetlen problémám az volt, hogy folyton vártam a be-
