Irodalmi Szemle, 1995
1995/3 - Nancy Huston: Romain Gary: Adatlap az utolsó ítélethez
Nancy Huston Gyermekkora 1914-ben születtem, mit mondjak: az első világháború, az orosz forradalom, menekülés, számkivetettség stb... stb... Legrégibb emlékeim abba az időbe nyúlnak vissza, amikor Vilnában és Varsóban éltünk: szegények voltunk. Sőt még annál is rosszabb: Zsidók voltunk. Csak semmi részvét, azt megtiltom. Anyám kalapokat és ruhákat varrt a gazdag vilnai hölgyeknek, és közben hangosan fantáziáit, hogy egyszer majd mint francia nagykövet válók híressé. Minden színészi tehetségét bevetette, hogy egy képzeletbeli hazát teremtsen nekem, amelynek valóságossá kellett volna válnia: FRANCIAORSZÁG! FRANCIAORSZÁG! író leszel, híres és nagy író, meglátod! Victor Hugo leszel! Jean-Jacques Rousseau! Az anyai szeretet csodákra képes. Testvérei Testvéreim nincsenek. De attól a perctől fogva, amikor Nizzába érkezve először megláttam a Földközi-tengert, az óceán lett a testvérbátyám. "Óceán testvéremnek" neveztem. Sohasem "tengernek". A tenger egyből "anyá"- hoz vezetett volna (la mer — la mfcre). (Sokkal később Kaliforniában kerültem közel a Csendes-óceánhoz. Sequoiák és értékes fájuk. Nem beszélve a rengeteg kutyáról és macskáról. Olykor kövekről.) Hivatástudata Röviddel azután, hogy letelepedtünk Nizzában, rádöbbentem, hogy anyám öregszik és cukorbeteg. A természet törvényei kegyetlen szépségükben tárultak fel előttem: 1) Az ember megszületik. 2) He struts and frets his hour upon the stage. 3) Magatehetetlenné válik. 4) Az idő elevenen megnyúzza, ahogy a fókafiókákat szokták. 5) Meghal, and then is heard no more. Mindenért kárpótolnom kellett anyámat, be kellett neki bizonyítanom, hogy erőfeszítése nem volt hiábavaló. Nevet kellett szereznem. De milyet?
