Irodalmi Szemle, 1995
1995/3 - Tandori Dezső: No Pass No Sale avagy: Ami eldől, nem áll!
No Pass No Sale avagy: Ami eldől, nem áll! Még egyszer in mem. Frigyes Karinthy Persze hogy a No Pass No Sale — az egy lónév. És persze hogy nem azt jelenti, amit alá írtam. Amit alá írtam, az én szerény találmányom. Karinthy Frigyes emlékére. Benne van ebben az is, ameddig mi az orientalizmusban eljuthatunk. Azt már csak az olyan bélyegek követhetik, mint a nevesnek világszerte mondható magyar orientalista emlékére készült "EURÓPA" feliratú, e szó alatt Buddha, kolostor etc. S "Magyarország", és a tudós neve, alul. Nálam ez a bélyeg egy puhára bélelt, nagy barna borítékon. Mint mikor Chandlemél Philip Marlowe saját magának ad fel egy kényes küldeményt. Addig is vándorol a Senki Útján, baj nem érheti azt sem, másokat sem. Chandler-életrajz is van velem, nyilvánvaló, s nyer, nyilvánvaló, egy Bogart nevű ló. Aki érti, ért. Az is nyilvánvaló, hogy Bogart csak hétvégén nyer, a következő hét közepén már felsőbb osztályba lép, lemarad. A nagy barna borítékban vannak feljegyzéseim. A feljegyzéstömeg kis töredéke. Feldolgozom-e valaha ezeket az útiaknak egyáltalán nem nevezhető jegyzeteket? Nem útiak, mert helyben írom őket: akkor jegyzek fel valamit, ha azt érzem (róla, általa): "helyben vagyok". A No Pass No Sale nevű francia illetőségű galopplóról — de kedveltem! — Karinthy Frigyesnek az a mondása jut az eszembe inkább, hogy "sokból a semmi is kevés". No Pass No Sale név-rokona, szellemben, az Exit To Nowhere. Szép nem? Kik, hogyan adják a lovak nevét? Sokan, sokféleképp. Már nem merem elmondani, sokadjára, a Je Ne Suis Pás La nevű ló esetét. Velem. "Már Itt Se Vagyok", kb. De egy "Memory" is ment. Utolsó futam Párizsban. Mi legyen? Emlékem ragyog a láthatáron? Vesztettem. De hogy
