Irodalmi Szemle, 1995
1995/3 - Géczi János: Tölgyek könyve
Tölgyek könyve 1983-ban a Prosveta, Beograd — Globus, Zagreb által megjelentetett "Enciklopedija Mrtvih"-ban. Magyarul pedig — először — a Borbély János fordította A holtak enciklopédiája (Fórum Könyvkiadó, Újvidék 1986) 73—82. oldalain. A Tölgyek könyvének figyelmét nem a a végkifejlet (azt már ismerte az esszéből), hanem három baljós részlet kötötte le. Az elsőben — miután Brenner úr, hogy lányait beíratta a gimnáziumba, s szállást is szerzett a nagynéninél, Arad külvárosi szatócsboltjában bőr- fonatos, bambusznyelű ostort vásárolt — ostor suhogott. A nád ropogva hajladozott, Brenner úr kétszer-háromszor ráhúzott a csizmája szárára, de ez még nem volt neki elég, hanem kiállt a bolt elé az utcára, s mint egy hamisítatlan csikós, megforgatta, megsuhogtatta az ostort a feje fölött, majd egy pillanatban nagyot rántott a nyélen, valahogy úgy, ahogyan a horgász belevág, amikor jól megtermett kecsege vagy süllő akad a horogra, vagy ahogyan — váratlan veszélyhelyzetben — a gyeplőt rántják meg, amikor az erőd kellős közepén medve vagy két útonálló ugrik a kocsi elébe, az egyik mindjárt megragadja a ló zabláját, a másik meg kitépi a kocsis kezéből a gyeplőt, és mellének szegezi a duplacsövűt; csattanás hallatszott, hangos, mint a puskalövés, vagy majdnem olyan. A másodikban (Szegedre hazafelé menet, beérve az erdőbe) az elbeszélő kiszól a történetből, hagyva a hajtót merengeni: Brenner úr a kocsit rábízza lovai ösztönére, magát pedig átadja gondolatainak. Hogy halála napján merre járnak egy közép-európai zsidó kereskedő gondolatai, azt csak találgathatjuk. Mint ahogy csak homályos sejtelmeink lehetnek arról is, hogy miről töprenghet vagy álmodozhat egy közép-európai zsidó kereskedő- lánya... a nagyvilággal — a másvilággal — való találkozás napján. És végül, a harmadik szorongató előjelzés (amelyet követően az olvasó nem lesz ott a gyilkosságnál — de hogy mi történik, tudja Berta tükréből): odakint még világos van, bár a nap éppen lemenőben. Ezt a bakon mint valami trónon ülve, egyedül Brenner úr látja, s lehet, hogy erről — mivel Brenner úr kedveli a poézist, a kereskedőszakma nem fosztotta meg egészen a szépérzékétől — eszébe jut az a verssor a lenyugvó napról, mely úgy bukik alá, mint az elűzött király véres feje a bakó kosarába. A Tölgyek könyvét mindezek csöppet sem nyugtatták meg, s a meleg nyáréjszaka ellenére, amikor pedig nincs ok a félelemre, kétségbeesett. Mire jó a történet, ha kívüle is létezik valami? Egy másik történet, egy harmadik történet, meglehet, éppen egy gyilkosság, egy egyetemi év, avagy a másvilág! Ha egy író képes előzetesen megjeleníteni a végkifejletet, akkor az
