Irodalmi Szemle, 1995
1995/3 - Géczi János: Tölgyek könyve
Géczi János elcseppen az avaron, majd mindjárt el is enyészik, s amelybe tükrön keresztül kukkant be egy kislány — a meggyilkolt Hanna és Miriam húga, azaz Berta, s a mókus nyaktörő ugrásait követi tekintetével; az állat hosszú farka kúszik fölfelé a fatörzsön, de olyan gyorsan, hogy olybá tűnik, mintha két egyforma mozgékony és gyors, de lényegében mégis két erdőlakó versenyezne egymással; az elsőnek, az igazi mókusnak sima, vörös a bundája,emennek pedig, amelyik szorosan mögötte csörtet, hosszabb és világosabb szőre van. Másfelől pedig — két valóságos csontváz. Amelyek pedig — az írás és a tetemmaradványok — mind ez ideig nem értek össze. Amikor D. K. megírta A varázstükört, úgy vélte: kitalálta. Amikor G. J. megtisztította a csontokat, nem ismerte a sorsukat. A Tölgyek könyve nem tudta megfejteni, hogy ha már G. ismerte Danilo Kiš novelláját, s a szegedi egyetem alagsorában rejtőző két kamaszlány csontvázáról is ismeretekkel rendelkezett, vajon miért nem illesztette össze azokat, mint az ikrek, ha zavaros életük végén ismét egymásra találnak, a nyakukban hordott rézpénz két felét, lenne a kettő ismét egy. A gyilkosság és a menekülés között emberöltők teltek el; mégsem ez az, ami kitágítja a két cselekedet közötti rést. Az marad ugyanolyan véres szélű, vékony és mély, hogy beleilleszthető lenne az író sokszor élezett tőrkésének pengéje. A Tölgyek könyve mégis ebbe az idegen és kimondatlan résbe akar visszahúzódni; mert tudta, egyedül a tölgyfák azok, amelyeknek télen a törzsük hőmérséklete melegebb a környezetükénél; s a rejtett zug vacokmelege kell ahhoz, hogy legyen elképzelése az igazságról, s meg tudja vizsgálni a világot. Egyébként az esszé mondataiban számos, úgynevezett elhanyagolható s mégis árulkodó részlet maradt, amelyek az alkotói módszerre, a fondorlatos hókuszpókuszokra utaltak; a leleplező nyomok hol az igék és a főnevek között elszórva hevertek, hol mint jelzők, hol mint utalószavacskák — de ezekkel immár nem bajlódott a Tölgyek könyve. Ha a föld alól is, de meg akarta szerezni a kiši történetet — pedig tudta, abban nem G. előzményeire, nem is G. nyavalygásaira, csak egy, a megírás körülményeit magába fagyasztott Géczi-esszére láthat. Valamint (remélhetőleg) önmagára. Létezése megíratlanságára. Testnélkülisége okára. A novella teljes és szöveghű idézésére nincs indok. Megtalálható az
