Irodalmi Szemle, 1995
1995/3 - Géczi János: Tölgyek könyve
Tölgyek könyve lakóhelye és utazásuk célja. Nyilvánvaló üzenet hivalkodik a gyilkosság miatt el nem ért város és az elhagyott, fölnevelő helyek hasonlatosságában, illetve az egyikkel — ez bizony Szeged — való azonosságban. Az is köztudott, hogy G., a szerző biológus, s habár szakdolgozatát az Antropológia Tanszéken (erről még esik majd szó), Farkas Gyula professzornál védte meg, mindvégig a növényközösségek tudója és ismerője. S ma is az. A Tölgyek könyve nem csak az esszéből tudja, hogy benne (éppen benne!) milyen félelmetes titkok rejtőznek. A sorsát vándorlással töltő könyv máshonan ugyan, de birtokában volt egyéb ismereteknek is. Azon a bizonyos embertani tanszéken vagy negyvenezer teljes csontvázat őriztek. Habár feltárásuk Móra Ferenc, majd Bartucz Lajos és Farkas Gyula kutatásainak és feltárási munkájának az eredménye, a csontok megmosása, szétválogatása, raktározása s későbbi feldolgozásra való előkészítése Géczi és évfolyamtársai érdeme — legalábbis részben. E csontvázak közül kettőt (valamennyi porcikáját, szilánkját és törmelékét éppen G. hordta egybe) még 1858-ban juttattak el a szegedi törvényszékre, ahonnan azok majd 1920-ban, immár a hústól és minden egyéb szerves anyagtól mentesen kerültek át a Kolozsvárról akkortájt áttelepedett egyetlen illetékes egyetem tanszékére. (Megjegyzendő, hogy G. J. 1973—1978 között élt Szegeden, éppen akkor, amikor D. K. A holtak enciklopédiájának első változatait vethette papírra.) E két csontváz ma elkülöníthetetlen módon abban a barna papundekli dobozban pihen — mintegy örök sírban, de az ásványok közötti lehetőségeknél mindenképpen jobban konzerválva —, amelynek azonosító céduláját hevenyészett betűkkel Géczi írta meg, s ha a kísérő iratok nem is bizonyították volna, a munkatársak akkor is megállapíthatnák: korakamasz lányok vázai voltak. S a csontok némelyike — a lapos bordák közül hat, valamint a szegy, illetve a lapocka — éles tárgy (tárgyak) nyomait viseli magán e pincényi másvilágban — most már a föltámadásig (ami lehet akár egy múzeumi tárló, akár egy — vagy két — novella, akár pedig az, amit megjósoltak a Bibliában). Immár nem csak a Tölgyek könyve tudja, hogy e G. J. által megtisztított és leírt csontvázak D. K. novellája két szerencsétlen, lemészárolt hősének maradványai. Különös helyzet. Egyfelől — egy írás, amelyben a sűrű tölgy erdő olyan gubancos, hogy a lemenő nap fénye csak itt-ott, valamely megrezzenő levélke szeszélye szerint tör utat magának egy pillanatra, vérfoltként
