Irodalmi Szemle, 1995
1995/3 - Géczi János: Tölgyek könyve
Géczi János az élet is odavész. Mit tudnak erről a gombáról a természetbúvárok? A szömörcsögnek részben a föld alatt elhelyezkedő fiatal termőteste tojás alakú, zárt burokban van. A burok középső rétege vastag, zöldes színű, szivacsos-kocsonyás állományú. A gomba ilyenkor még szagtalan. Ebből az úgynevezett boszorkánytojásból néhány óra leforgása alatt kifejlődik a teljes gombatest , A többé-kevésbé hegyes, harang alakú, csupán 3-5 cm széles kalap a kucsmagombákra emlékeztet, de külső felülete, a spórákat tartalmazó termőréteg feketészöld színű, és hamar elnyálkásodva erős dögszagot áraszt. Fehér hengeres tönkje 30 cm hosszúra is megnyúlik. Ezeket a gombákat rugdossa dühösen Berta az álmában, lakkcipője alig vakul meg tőle, de bajhárítása sikertelen marad. Szóval, ez a gomba a történet kulcsa. Ez mutatja meg azt a Danilo Kis-i történetfelfogást is, amelyben minden végzetszerű és eleve eldöntött. (Keserves — ennyit arról, hogy mire jó az írás.) S ilyen gomba nem sok terem a prózai munkákban. Merthogy nem szereti a kusza, áttekinthetetlen helyszínekként szereplő erdőket, ahol a rendet a hagymázas lelkületű írók teremtik, és nem az a — egyébként kétségtelen, hogy hagymázas — valami, amit jobb szó híján életnek nevezünk, bár tudjuk, hogy nem több az író megtapasztalta életnél. * A Tölgyek könyvét baljós sejtések kerítették hatalmába. No nem azért, amit olvasott (elvégre tudta, az írás és az élet két dolog), hanem mindazokért, amelyeket nem (hiszen homályosan sejtette, az írás és az élet valahol összeér). Az ő írója, akinek rossz szokásait, testszagát, nyugtalanságait és a mindezeket fellazító hazugságait ismerte, nem csak azokat a pillanatait, amikor az erdei ibolya illatába tekeri be meditatív sétáján a gondolatait (s majd a gondolataiból megformázott írásműveit), számos motívumról szót sem ejt, amelyek nemcsak az esszé megírását indokolják, hanem éppen hozzá, a Tölgyek könyvéhez is szorosabban kötik. Ami a legnyilvánvalóbb, az a falu, ahol az esszéíró fölnevelkedett, egy alföldi gyöngy virágos tölgyes körülvette mocsaras-ligetes terület. Valamint az sem hanyagolható el, hogy a város, ahol az esszéista a katonai, majd pedig egyetemi éveit töltötte (az előbbit sok szomorúsággal és búval, az utóbbit leginkább boldogan), azonos azzal, amelyik D. K. novellájában az utazók (a negyvenéves apa és — tizenhárom és tizennégy éves — két lánya)
