Irodalmi Szemle, 1995
1995/2 - ÁRGUS - E. Fehér Pál: Masaryktól Henleinig
árgus adott 106 398 személyről, "háborús bűnösről" szóló jegyzéket a magyar fél nem fogadta el. Ragaszkodott ahhoz, hogy csak azok esetében ért egyet a névjegyzékre való felvétellel, akiket 1946. május 15-ig jogerős ítélettel háborús bűnösnek nyilvánítottak. A csehszlovák fél erre a cseh- és morvaországi deportálással válaszolt, mely a magyarok "széttelepítésének" tervével kívánta a magyarkérdést véglegesen megoldani. A lakosságcserét — különböző bonyodalmak után — 1948. június 12- én felfüggesztették, majd később a két ország kommunista pártjának a vezetői megállapodtak, hogy az év végéig befejezik az akciót. A szerző 76 616 Szlovákiából Magyarországra áttelepült személyről (és még vagy tízezernyi menekültről) tájékoztat. A Szlovákiába települtek számát 60 257 főre teszi. Az utolsó két fejezet a pártállam első korszakával (1948—1968), valamint a prágai tavasztól a "bársonyos forradalomig" terjedő időszakkal foglalkozik. Az utolsó fejezet— meglehetősen rendhagyó módon — nem a prágai tavasz előzményeit tárja elénk, hanem—jócskán ömlesztett formában, helyenként pontatlanul — a felnövekedett magyar értelmiségiek, írók felsorakoztatásával bizonyítja a megváltozott helyzetet. A tények itt lényegében másodlagos szerepet kapnak, s a hatvannyolcas események értékelése is meglehetősen hézagos. Kritikusabbnak kellett volna len-nie a szerzőnek azokkal szemben is, akik a ''felnövő új nemzedék első önálló lépteinél" bábáskodtak. Az irodalmi élet jellemzése egyébként is híján van a folyamatok felmutatásának vagy a nemzedékben rejlő új értékek felismerésének. A közoktatásról, a népszámlálásról szóló adatok hitele nem vonható kétségbe, az áttekinthető rendszerezés szándéka azonban ebből a fejezetből is hiányzik. Jobbára egyet lehet érteni viszont azzal a megállapítással, hogy az 1950-től 1980-ig lebonyolított nép- számlálások bizonysága szerint "az egykor többé-kevésbé egységes, homogén dél-szlovákiai magyar etnikai tömb többé már nem létezik ", s talán azzal is, mely arról szól, hogy "a szlovákiai magyarság — Trianontól máig — teljes társadalmi szerkezetet felmutató nemzetrész, amely erős nemzeti öntudattal rendelkezik, és jórészt összefüggő nyelvtereületen él..." (Kiemelés: F. Z.) A "bársonyos forradalom" a könyvben csak utalásként szerepel, s vele kapcsolatban inkább csak a politikai hatalom gátlástalanságai miatti félelmét fogalmazza meg a szerző. A rendszerezéshez — úgy látszik — ezek az események még túlságosan közeliek. Nem vitás, a szlovák történelemtudomány a Vígh által felvetett problémák javarészét homlok-egyenest eltérően í- téli meg. Ez azonban nem lehet ok arra, hogy az eseményeket elhallgassuk, vagy a saját véleményt véka alá rejtsük. Vígh Károly kötete biztató kezdete egy olyan kisebbségtörténeti szintézis létrejöttének, mely együtt láttatja majd a folyamatok különböző megközelítéseit, anélkül hogy a kisebbségi sajátosság méltósága csor-bát szenvedne. E. FEHÉR PÁL Masarvktól Henleinig Kto bot kto za I. ČSR (Ki kicsoda volt az I. Csehszlovák Köztársaságban — Q-111, 1993) Egy négytagú szlovák történészcsoport (Eduard Nižnanský vezetésével) az első Csehszlovák Köztársaság 54 vezető politikusát mutatja be 213 oldalon ebben a maga nemében páratlan történelmi lexikonban. Tomáš Baťa nyitja a jeles névsort és a
