Irodalmi Szemle, 1995

1995/2 - ÁRGUS - Szeberényi Zoltán: Szórakoztató verstan

árgus

SZEBERENYI ZOLTÁN

Szórakoztató verstan

Koncsol ImszIó: Ütemezői Móra, 1990)

KoncsolLászló Ütemeződmű új könyve rendhagyó verstan. Szerzője ugyanis nemcsak tudós ismerője tárgyának, a versnek, hanem alkotója, művelője is, személyében egy aktív költő szól kifejezőeszközeiről. Hogy — ezen belül— a vers hangzásvilágába kívánja bevezetni olvasóit, az csak könyvének vidám hangulatú alcíméből derül ki: "Kis könyv arról, hogy milyen lábakon jár, szalad, forog vagy ugrabugrál a vers".

Műve indítékáról is költői magyarázattal szolgál Koncsol: egy lehulló falevél "jambikus" lebegésének látványa váltotta ki belőle a könyv alapötletét. "Akkor határoztam el, hogy megvalósítom régi álmomat, s olyan verstant próbálok írni, amely szórakoztató alakban vinné közel a gyermek és a felnőtt olvasóhoz a poétika alapfogalmait, azokat a dolgokat, amelyekből minden klasszikus és a legtöbb magyar vers, dráma, próza építkezik. Jambus, trocheus, daktilus, ana- pesz/us... Csupa hideglelős, lidérces iskolai emlék, száraz, mint a puszta sívó homokja, ehetetlen és ihatatlan, s valljuk be, ki érti, mire valók ezek a dolgok, mi hasznunk belőlük, egyáltalán mi közünk hozzájuk, ha nem eszik, nem is isszák őket" —írja Koncsol László "irodalmár" korszakának egyik utolsó termékeként megjelent könyve előszavában. (Az idézőjel az ifjabb olvasóknak szól, akik leginkább csak hely- és kultúrtörténészként, kulturális közíróként ismerhetik a szerzőt, hiszen a másfél évtizeddel ezelőtti kényszerű pályamódosítása óta az egykor termékeny kritikus és esszéíró alig hallatta szavát. Koncsol tehát Ütemeződében nem a gazdag magyar verstani szakirodalom kivonatolásával vagy az egykori gimnáziumok és középiskolák unt-rettegett tananyagának, a klasszikus prozódiai örökségnek szórakoztató összefoglalásával kísérletezik, hanem valami egészen újszerű bevezetéssel kíván szolgálni olvasóinak a prozódia titkaiba.

Már az előszó címe is rendhagyó: A verstan és azélet. Magából az előszóból pedig arról győződhetünk meg, hogy lényegesen szorosabb a kapcsolat az "elvont" verstan és a "való" élet között, mint ahogy azt a közvélemény tartja. "Az ókor görögjei közel két tucat verslábat örökítettek ránk, s a tapasztalat bizonyítja, hogy ezekkel a ritmustéglákkal vagy üt etn képlet ékkel, amelyekből a költő a számtani kombinatorika szerint is a ritmusok végtelenül sok konkrét változatát kikeverheti, a maguk sajátos módján ugyanúgy kifejezhetik a valóságot, mint, mondjuk, a matematika, a vegyiem vagy a fizika képletanyagával, a színekkel vagy zenei ritmus elemeivel az illető terület szakembere. Minden versláb, természettudományos képlet vagy zenei hangviszony a valóság összetevőinek sajátos kapcsolatát fejezi ki elvontan, általánosan, váz- szer ú'en, egy-egy megfogható, konkrét jelenség mélyébe rejtv e." Más szavakkal: a ritmus mindennemű mozgás/létezés egyik alaptörvénye, s így a verstannak szinte áttekinthetetlenül gazdag