Irodalmi Szemle, 1995

1995/2 - Mészáros András: Alexandnai Szent Katalin legendájának bölcseleti háttere

Alexandriai Szent Katalin legendájának bölcseleti háttere

platonista kör is kialakult Budán. Nem kevésbé ismeretes, hogy ez a neoplatonikus csoportosulás ellenállókra is talált Joannes Pannonius és Temesvári Pelbárt személyében. Az előbbi így tiltakozott Ficinóhoz írt levelében: "Először is nem látom be, mit használ a Gondviselésnek az ókori filozófusok felújítása. Másodsorban, a régiek ama teológiája nem is keresztény. (...) Egyébként figyelmeztetlek, barátom, vigyázz, nehogy az antik filozófusok feltámasztása - ahelyett, hogy a vallásnak tenne szolgálatot — öncélú kíváncsisággá fajuljon. "25 A reneszánsz szellemiségre és nem kevésbé a neoplatonizmusra reagál Pelbárt is, amikor Sermones des Sanctisában a csillagjóslásról szól: "Megfelelhetünk erre Bonaventurával, aki azt mondja, hogy az ember erkölcseit és a jövendőt kétféle módon tehetjük a csillagok járásától függőkké: egyrészt, ha azt mondjuk, hogy a csillagok okozzák azokat egész teljességükben; másrészt, ha úgy vélekedünk, hogy véletlenül és esetleg találkoznak egymással. Am ha az elsőt választjuk, ez nemcsak hamis, hanem eretnek és ördögi képzelgés, amely ellene tör a keresztyén vallásnak, ellene mond a tapasztalásnak és a józan észnek. Mert ha minden szükségképpen a csillagok járása szerint történik, akkor a mi hitünk nem igaz és a mi erkölcsünk megbecsülést nem érdemel

Ha pedig Pelbárt neoplatonizmus-ellenessége ennyire egyértelmű, akkor hogyan magyarázzuk meg a Debreceni-kódex Katalin-legendájában a disputa ilyen érvét?: "Ezt még a pogán belesek es megmondották, mert Plátó es így szólt egy kerekdid és megrividőlt istenről..."27 A kódex ismeretlen szerzője tudvalevőleg Pelbártra támaszkodott a legenda lejegyzésekor, ámde a "kerekdid és megrividőlt isten" nem más, mint Platón androgünje, vagyis az a lény, akinek a megléte a szerelemfelfogás magyarázatát szolgálja. A kézenfekvő magyarázat az lehetne, hogy a kódex szerzője Pelbárton kívül Platónt is olvashatta, vagy pedig — ami sokkal valószínűbb — hogy valamilyen magyarországi platonista művel került kapcsolatba, amelyik az androgün témáját is feldolgozta. Ilyenről pedig egyről tudunk: Bonfini Symposion de virginitate et pudicitia coniugali 1484/85-ben kiadott művéről, amelynek a cselekménye a magyar királyi udvarban játszódik le.28 Ha tudjuk, hogy Bonfini szerelemfelfogása megfelel a platóni erós késő középkori változatának, és hogy az égi szerelmet is tárgyalja, akkor már nem is annyira hihetetlen a feltételezésünk.

Ez a feltételezés pedig — Thienemann nézetével párhuzamosan — úgy szól, hogy Katalin-legendánk Platónra való hivatkozása a legnagyobb valószínűséggel neoplatonista ihletésű. Horváth János ugyan azt mondja, hogy Platónra már all. század elején a Simeon Metaphrastes-féle legenda Katalinja is hivatkozott" , de a középkori Platón-kommentárok nem a tökéletes isten-ember (az androgün) kérdését feszegetik. Ez a téma a reneszánsz szerelemértelmezések nyomán került be a szellemi cserekereskedelembe. Hipotézisünket közvetve támogatja a cseh nyelvű legendával való összehasonlítás is, hiszen ott — a lovagi költészet eszköztárához kapcsolódóan — valóban kézenfekvő lett volna a plalóni szerelemértelmezés segítségül hívása. De ott nem esik szó Platónról. Nem véletlenül, hiszen a Platón- fordítások és -kommentárok kora csak azután jött el. Thienemann egyértelműen