Irodalmi Szemle, 1995
1995/2 - Gereben Ágnes: Az emigráció és XX. századi orosz irodalom
Az emigráció es a XX. századi orosz irodalom Az "első hullám" Távozni a hazából, akár a mégoly mostohának bizonyult szülőföldről, Oroszországban a legutóbbi időkig árulásnak számított. Kultúrtörténetileg kitüntetett pillanat maradt az első neves politikai emigráns esete, Nyikolaj Turgenyevé, aki kortársai általános megdöbbenésére megtagadta a hazatérést, amikkor a dekabrista mozgalom felszámolása során halálra ítélték. Tett volt ez, a cár mint az "első nemes" elleni lázadás jele, s ismét csak a szülőföld elhagyásának morálisan igazolhatatlan gesztusa, hogy a 19. századi orosz politikai gondolat nagyjai, Herzen és Ogarjov, majd a szibériai száműzetésből adott szava ellenére távozó Bakunyin elmenekültek a kétfejű sas birodalmából. Mentek persze a múló idővel olyan értelmiségiek, akik úgy érezték, meg kell mártózniuk Európa hangulatában. Tolsztoj, Dosztojevszkij, Gogol, Csehov — valamennyien hosszasan, többnyire évekig időztek ebben a kényelmes, számukra azonban mélységesen idegen közegben, s Turgenyev kivételével valamennyien úgy tértek vissza Oroszországba, hogy magánemberként is, alkotó művészként is szinte teljesen érintetlenül hagyta őket a nyugati világ: a gyakran idézett példa szerint Gogol egy római trattoriában írta a Holt lelkek "legoroszabb" fejezeteit. A hosszú 19. század vége így valóban teljesen új korszakot nyitott az orosz emigráció történetében, hiszen 1919 és 1939 között a világ szinte valamennyi országában, főleg Franciaországban, Németországban, Csehszlovákiában, a balti államokban, a Balkánon és Kínában megszokott jelenséggé vált azoknak az oroszoknak a tartós jelenléte, akik 1917 után Szovjet-Oroszország határain kívül kerültek. Többnyire úgy, hogy — főleg 1919 és 1922 között — elmenekültek a polgárháború ütközeteiben előrenyomuló bolsevik csapatok elől vagy a harcok következtében a szó fizikai értelmében is Szovjet-Oroszországnak az 1921 -es rigai egyezményben rögzített földrajzi határain túlra szorultak, illetve (1922-ben több csoportban) a bolsevik vezetés kiutasította őket az országból. A menekülés addig soha nem volt hulláma mintegy két millió embert mozdított ki otthonából, családja, megszokott életfeltételei és értékei köréből. A hatalmas cári birodalom északi részén Finnország felé és Murmanszk, Arhangelszk arktikus kikötőin át; délen Ukrajnán és a Krím félszigeten keresztül Törökországba és a Balkánra; nyugaton GEREBEN ÁGNES