Irodalmi Szemle, 1995
1995/1 - Fodor András: Megyek magam, Csend
Fodor András Hogy is lehetne szállni lígy, ha köt a külvilág, ha nincs sehol, ami föloUl, csak bűnök és hibák, ha mindhiába keresed a szépet és nagyot, amit magadból adni szeretnél, mástól meg nem kapod. Felhőredó'k folynak le lágyan az égbolt homlokán, mellettem balra messze fut egy széles zöld lapály. Távolból, hol hegyek állnak, jóízű, gyenge illat árad, a víz szagát hozza a tájnak, kapkod felém a szél. Fölnéz néha a vándor is, ha tiszta fent az ég, csökönyös, feszes ajkát mosoly rándítja szét, mert végre lelki szabadon úgy indulhat tovább, mint aki meglelte magában a Föld irgalmas otthonát.
/
