Irodalmi Szemle, 1995

1995/2 - Balázs Attila: Az ördög és a neo-kretenizmus

Az ördög és a neo-kretenizmus

ment volna (s ment is) egy Vologya Vronszkij nevezetű benzinkutashoz és amatőr csatahajó-modellezőhöz, idült alkoholistához — nyomban begurult a tehén alá, s hogy ott mit csinált, mit nem, nem tudni, de önerőből életet adott Alekszejnek, miközben Vronszkij úr a falut haránt átmetsző árokban hevert, s állítólag énekelt. Éppen forradalmi dalok voltak a repertoárján. Vronszkij urat aztán úgy cipelték haza, hogy megigyon még valamit a kis Alekszej születésének tiszteletére is.

— Kicsit nagy a feje, de majd hozzánő — állapította meg a büszke apa, majd hanyatt vágódott, s 64 órát aludt.

Tehette. Akkoriban még egyetlen autó sem járt arra. Csak a véresre kapart tőgyű, horpadt hasú, fekete tehenet kellett volna megetetni, de azt Vronsz- kijné — amint talpra állt — tüstént megcselekedte.

Mit mondjunk? Alekszej Kirillovics — sok más zsenihez hasonlóan, mint pl. Einstein vagy Eizenstein — az iskolában egyáltalán nem remekelt. Kicsit fafejűnek, de azért érző szívűnek tűnt. A nebulók közül ő tudta legszebben letörölni a táblát, ő tudott a legnagyobb ívben pisilni — és sorolhatnánk még korai, rendkívüli megnyilatkozásait. Ő volt a kóbor macskák szinte egyetlen istápolója, ennek ellenére kirúgták az iskolai "macska-kórusból”, mert kilencéves korában térdig érő szakállt növesztett, s ettől fogva csak a •saját szakállába dörmögött. Szóval, voltak ilyen különcségei.

Festeni? Egyáltalán nem festett. Muszájból rajzolt furcsa ábrákat, s ilyeneket mondott, hogy ez a napfelkelte, ez hordó, ez apa, ez anya, ez pediglen a tökösrétes, de a vak is láthatta, hogy a hordója, bizony, nem hordó, inkább talicska, anya az ő rajzán inkább apa, az apa inkább anya, a naplemente pedig — ha megy le, ha jön föl a nap — leginkább szétmázolt tökösrétes. Nem beszélve arról, hogy az ifjú Alekszej ábrázolásában Sztálin goly vás bohócnak tűnt, így aztán nem is lehetett sokáig maradása ugyanott. El kellett küldeni valahová, akár iskoláztatás ürügyén is.

Úgy tudjuk, hogy Alekszej Kirillovics Vronszkijt — az anyai csöcsről erőszakosan leválasztva, mert az utolsó pillanatig szopott, csomót kötve a szakállán — Szevasztopolba küldték Potyomkin-ösztöndíjjal az úgynevezett "tengeri iskolába". Szóba került ugyan a zsdanovi tengerészi tanfolyam is, de azt valahogy közben elfelejtették. Szevasztopolban azonban akadt még egy pótágy. így hát szeretettel fogadták az egyre inkább bulga- kovi fiatalembert — ha ismeretlenül is — a szevasztopoli akármiben, s adtak neki tiszta lepedőt. És hát következett volna a vitorla fortélya, meg a gőzé és így tovább. Csakhogy...