Irodalmi Szemle, 1995
1995/2 - Szászi Zoltán: hiszed-e, Sokadik ihlet, Pozsony ’94
Versek ilyenkor feltupírozotí vasúti sínek combjai felrobbanó vonatok futnak rajtuk pénteken szombaton és vasárnap hétközben pénzt kell keresni hétfőn törötten másnaposán nyúzom borostám szántanak megkésve a szemközti szántón a fecskeszaros ablakpárkányon bekönyököl a nyirkos ősz időjáromban járok húzom csillagekémet átfázva vagonrakástól csorbult derékkal reggeli kocsmák hömpölygő gőzén átlépve csúszkál ihletem valami csikart lemezen Pozsony ’94 ősz vén pap az ősz elcsomagolják a zöld bokrokat a mediterrán szobrokat nagy tél lesz susmognak az András-temetőmelletti kofák vastag héjúak a vöröshagymák jóízű savanyú káposzta szagába ütközöm csörgő cseresznyepaprika-füzérek lampionsora alatt szívom a cigarettám míg oszlik a köd s kisomolyognak a durván öntött beton mögül a levegőkönnyű márványangyalok harang zúg kilenc lehet most jut eszembe lassan tíz éve nem találkoztam Veled
