Irodalmi Szemle, 1995

1995/1 - Fodor András: Megyek magam, Csend

FODOR ANDRÁS

Megyek magam

Talpam alatt gyűrött por omlik, amint megyek magam.

A tikkadt, véghetetlen út elárvult, /.a jla la n.

Szélein elsárgult fűszálak, sziromtalan virágok állnak, karcsú levél bókol az ágnak és gaz ágaskodik.

De hív, de kényszerít az út, megyek, bármerre von, bármily keserves ára lesz, már nem alkudhatom. Cipelem önnön terhemet gaz és virágok között, senki se tudja mit viszek, kihez miért jövök...

Az árkon túl kukoricás áll, mint megvert csatarend, mely betört leveleivel az életért eseng.

Mellettünk fent jegenyeágon rebbenő' sok levél viháncol, szállni akarna minden áron, de szállni nem lehet.