Irodalmi Szemle, 1995

1995/2 - Kőrösi Zoltán: Tolvajlás

ľolvailás

és amikor a dübörgő motortricikli megállt a völgygáton, az arankavirággal befutott tövisbokrok mellett, és a fekete óriás az ámuló ápoltak és a kővé dermedt Cziróki János szeme láttára a kettős kerék közti csomagtartóból egy vastag, rezes csillogású hengert vett elő, karhosszúságnyi távcsővé csavarta, hogy aztán a tükrös messzelátót a szeméhez illesztve a várost kezdje kémlelni lassú, alig moccanó figyelemmel,

ugyanakkor Ruzsányi állomásfőnök úr feszes tisztelgésre szorította a homlokához a hüvelykujját, s még a szemével sem volt hajlandó visszainteni a mozdony üveg nélküli ablakán kivigyorgó izzadt, kormos arcú masinisztának, mert tudta, hogy a székesfővárosból e messzi vidékre utazók tekintete most őt, éppen őt figyeli, s talán megkockáztatható, hogy az ő feszes tartásában e város becsületét látja, de legalábbis elképzelhei; ezért mint a megelevenedett szolgálati szabályzat Ruzsányi állomásfőnök úr pontosan abban a pillanatban kapta csak le kezét a feszes vigyázállásba, s pontosan csak akkor vezényelt önmagának pihenj, szerelvényt igazíts! parancsot, amikor a vaskerekek a mozdony utolsó szusszanásaira megálltak, s a vörös sipkás kalauz felnyitotta az első vagon ajtaját;

és éppen ez, ez volt az a pillanat, amikor a rezes távcsővel kémlelő fekete szem a felhők felé szállongó gőzbodrokat és a füstpamacsokat visszakeresve az állomásépületet kedte kutatni, s a vonatot pásztázta, a vonat legelső vagonjának megnyíló ajtaját figyelte,

az opálos üveg mögül előbukkanó piros fejfedőt, a kalauz bajuszát, s mögötte a leszállásra készülő utasok árnyait, az árnyékból a fényre bukó alakokat, azt a családot, amely még szinte meg sem érkezett a városba, hiszen még csak az olajos padlójú vagon peronjának szélén állva vár a kalauz segítségére,

az apa, bő pepita öltönyös, hajlott hátú, horgas orrú, már idősebb férfi, gyér szakállában fehér szálak, keskeny peremű szalmakalapja a tarkójára csapva, a zsebéből valami lila szegélyű zsebkendőcske kandikál elő,

s az anya, hatalmas húsú, szőkére festett asszony, felpöndörített szempillákkal és vörösre rúzsozott szájjal, babszemnyi gyöngyökből fűzött fehér lánccal hurkás nyakán,