Irodalmi Szemle, 1995
1995/2 - Csukás István: Ablakok hunyorognak a homályba, Most fél tíz van, és ősz
Versek Virágbolt vizionál, mutat darabka nyarat, szegfű, rózsa meztelenkedik az üveg mögött, most már nincs messze, kilazít az együgyű csoda nehéz álmodból, mert ugye, álom volt az egész, néha boldog, néha lidérces, káprázó szememből tükröződő, rángatózó szívemből kimuzsikáló, homályos sejtjeimben naponta elenyésző, naponta feltámadó, bőrömre női ujjal firkálgató, édes, keserű, édes, keserű, édes, keserű! Most fél tíz van, és ősz Most fél tíz van , és ősz, a kertben lángol egy fa, a szomszédban iskolacsengő szól, szeptemberi muzsika, szemben a hegy medvefeje — Börzsöny — foltokban hámlik, szívdobbanás és a perc és a fű megszámoltatik egy szálig. Mindegy, hogy menekülök vagy lapítok, mint a kő, utolér és átzúg rajtam, vagy bennem múlik az idő, állok az őszi mozgólépcsőn, s velem utaznak, kik voltak, s ha fázósan megborzongok, pulóvert húznak a holtak.
