Irodalmi Szemle, 1995
1995/2 - Csukás István: Ablakok hunyorognak a homályba, Most fél tíz van, és ősz
Csukás István Ami jön, és ami elmúlt, most már derűsen nézem, feleúton, vagy észre se vettem, s már rég túl az egészen? Elringat és elcsábít az ötlet, pedig hideg fejjel játszom, s feltámaszt az állati szeretet; kutyám szemében látszom. Tudom, mekkora csoda ez! Van benne annyi örökség, hogy hibátlan tiszta önzéssel mozdulatai azt kövessék, s mégis kutyaszívében ragyogva megszületik az ismeretlen éden, hogy így sóvárgok: mi mind hol látszunk, kinek a szemében? Van-e, mi ölel, ország, és hol van az a haza, ahol a szeretet süt mint a Nap, és csillagmosoly éjszaka, ősemberfoggal nem rágom, kiköpöm a véres időt — ha nincs is, legalább higgyem az ostoba elmúlás előtt.
/
