Irodalmi Szemle, 1995
1995/2 - Farnbauer Gábor: Mintha (Részletek)
Mintha Az olvasói benyomások hatása alatt sok olvasó (és néhány nő) elveszti kapcsolatát a meg-nem-írt valósággal (azaz azzal a realitással, amelyről Derrida azt tartja, hogy nem létezik, vagy legalábbis át van húzva; vagy azzal, amely Husserl szerint zárójelbe van téve; vagy azzal a magánvalóval, amely Kant szerint rajtunk kívül található). Mindez régen történ. A regény teljességgel gondolatregény volt, tehát inkább afféle irodalmi termék, nem olvasmány. Elejétől végig írói lelemény, csinos mondatokban tálalva. Olyasvalami, amit inkább csak forgatni, szagolgatni szoktunk, magunk elé tesszük az asztalra, s a szó eredeti értelmében kétségbe-esünk, mert nem tudunk rájönni, hogy mi van előtünk. Igen, beleesünk valamibe; az író szándéka és az olvasói értelmezés csődje ebben a szóban találkozik. Beleesünk, átesünk egy másik minőségbe. A könyv lapjait forgatjuk, de az ember túloldalára látunk. Átesünk az ember másik oldalára. 47. Átesünk a nő másik oldalára. Nekiesünk a nőnek a másik oldalról is. 48. A logika perverzitásának kis skolasztikája: Krétai vagyok. Minden krétai hazudik. 49. A gondolatregény cselekénye az a felszabadítási mozgalom, amelyet a gondolat szervez a különböző intellektuális nagyhatalmak — mint például a partikuláris logika, a rögeszmék, az emóciók megszállottsága, a sötét ösztönök — ellen... A cél: önvédelem a gyarmatosítás, a rabszolgaság ellenében. 50. Az első fokú individualizmus perverzitásának kis skolasztikája: Magyar vagyok. Minden magyar igazat mond. 51. Ezután az eleven halál vidám képeit kell felvázolnom. Bevezetőnek annyi is elég, ha azt mondom: meggondoltam a dolgot. S ez mindjárt nagyon mulatságos és egyben nagyon halálszerű. Ez az én ízlésem szerint való halál.
