Irodalmi Szemle, 1995
1995/2 - Farnbauer Gábor: Mintha (Részletek)
Farnbauer Gábor síkjában történik, sőt éppen fordítva: minden az emberi indítékok szintjén megy végbe. 17. Egyszóval nem vagyok hajlandó kompromisszumra. A "hrdina" főnév nőnemű és punktum*. 18. Még be sem fejeztem a kezdetet, s már dől rám a "minden", a valóság képének túlságosan is részletező átképezése. A (gyengécske) lehetőségei által lehetetlenné tett artikuláció veszélye. Mind mikor a kép tulajdonképpen nem is kép, hanem a kép képe, s ezt a képet mi valóságnak nevezzük. 19. Született egyszer egy ember. Aztán később kiderült, hogy nem ő volt. ? Ez az ember írt egy könyvet, amely aztán egy stílbútor kacatjai közé került. Ott talált rá az a valaki, aki állandóan a régiségkereskedéseket járta, mert olyan szekrényt keresett, amelyben titkait közszemlére tehette volna. De mindez már abban az elkallódott regényben történt. Amint olvasta a kéziratot (amelyben éppen olva-sott egy kéziratot) lassan a halántékához (a gondolatai magasába) emelte a pisztolya csövét, s csak úgy magának azt mondta: vagy te, vagy én. De végül is ő volt. * * * 45. Futsz még a nők után? Hát... Hogyhogy hát? Hát csak úgy elméletben. 46. Mellesleg írtam egy kitűnő könyvet, mikor kész lettem vele, ibolyaként kezdett illatozni. A szakmabeliek azt mondják, az ibolyát, ezt a természetellenesen rokokó virágot a stílus eszközeivel is teljes totalitásában sikerült megragadnom, következtében a könyvnek ibolyaillata lett. * A "hős" jelentésű szlovák "hrdina" kifejezés valójában — atipikus végződése ellenére is — hímnemű. (A ford, megjegyzése)
