Irodalmi Szemle, 1995

1995/2 - Farnbauer Gábor: Mintha (Részletek)

Mintha

kiváltságos állapotát, amely állapotot nem lehet meghaladni, mert önmaga is csupa meghaladás.) Ha még nem tudják, mit akarnak, nem kerülhetnek egymással kölcsönös konfliktusba. Nem alakíthatják ki a klasszikus hősök klasszikus történetét. Ehelyett saját magukkal állnak állandóan éles ellentétben. Olyan antiklasszikus hősök ők, akiknek történetük is csak antiklasszikus lehet. Mégpedig egy ilyesfajta gondolat: hogyan lehetne nem legurulni az értelmetlen, mert tetszőleges történet lejtőjén. S ebből tulajdonképpen már egyenesen következik, hogy a mi hőseink egyáltalán nem is akarnak legurulni.

(A "Ha még nem tudják..." kitételben a ”még"-et máris korrigálnom kell. A mi hőseink nem "még", hanem "már" nem tudják...)

16.1. Elmondhatjuk, hogy a figurák, a cselekmény, a konfliktus (a regény s az író) megformálódásának ezt a szakaszát a legtöbb regény elhagyja. S közben távolról sem állíthatjuk, hogy mindez nem a regény tartozéka. Egyszerűen nem tudhatjuk, mert az okozatok itt minket nem érdekelnek.

Mostantól az okok világában tartózkodunk. Ez a világ nem emberi ugyan, de nem is embertelen.

Rosszabb eset az, amikor ezt az előcselekményt vagy előfejleményt (amely a szöveg — a hős, a cselekmény — további formáit valószínűleg egyértelműen meghatározza) nem kihagyják, mert egyszerűen nincs mit kihagyni. Mert a regény fogantatásának az idején az író már spontán mozgásban van, ihletett lelke magas lánggal lobog, minden el van döntve, a fel nem tett, hiányzó kérdésekre a meg nem fogalmazott válaszok már rég elhangzottak. A magányos, mondat nélkül álló kérdőjeleket könyörtelenül átdöfték a kegyetlen és néma felkiáltójelek, s a felkiáltójelek mögött hallgat a három pont redundanciája, a humanizált rögeszmék győzelmeinek és vereségeinek sok fölösleges és unalmas kanyara.

16.2. De azt is mondhatnánk, hogy ha a regényből ez a szakasz nem hiányzik, akkor a regénynek éppen a regénymivolta lesz kérdéses. Ha pedig a regény e hiány ellenére is regény, akkor vajon meglehetne-e egyáltalán egy ilyen regényt írni? De tegyük fel, hogy igen, s tegyük föl, hogy ez itt egy regény. S közben a látszólagos nem-cselekmény annyit jelent, hogy semmi sem a következmények