Irodalmi Szemle, 1995

1995/2 - Farnbauer Gábor: Mintha (Részletek)

Farnbauer Gábor

13. A múltkor is így kezdtem egy könyvet.

De annak nem lett jó vége.

14. A kezdés megválasztásában nem a kezdés, hanem a megválasztás a nehéz. Éppen ezért a kezdés maradjon meg csak kezdésnek. Képzeljünk el egy tökéletesen szimmetrikus hegyet. Ennek a tökéletesen szimmetrikus hegynek a csúcsán egy tökéletesen gömbölyű gömb van. Uralkodjon a táj fölött a tökéletesen lezáratlan és feszült döntés szélcsendje. A gömb tökéletesen nem fogja tudni, hogy milyen irányban guruljon le a hegyről.

Ehhez hasonló annak az embernek a helyzete, aki történetesen egy kitalált regény hőse. Most (mindig) ebből a fiktív helyzetből (fiktív realizmusból?) indulok ki. Tulajdonképpen éppenhogy nem kiindulok belőle, hanem benne tartózkodom. Ez a kezdés valójában kész kaland. Mintha egy bomlott szerkezetű órába homokot szórtam volna, és az fél egytől egyre az örökkévalóságot mutatná fogcsikorgatva.

14.1. A kitalált regény hősének a helyzete nem hasonló a gömb helyzetéhez, hanem azonos vele. Az elképzelt gömb az elképzelt csúcson fikció és fizikai képtelenség. Vagy mégsem az? Éppenhogy fizikai valóság: az emberi lélek. Felhalmozódott energia, mely képes önmagát uralni. Koncentrált energia, mely bármily irányban robbanhat. S ebből mindjárt az következik, hogy nem fog olyan könnyen robbanni. A robbanásban megakadályozza a tény, hogy a robbanáshoz minden irány rendelkezésére áll.

Nagy szabadságában nem képes megmozdulni.

14.2. A lélek attól nyeri lélekszerűségét, hogy a választás állapotában leledzik. Választania kell, de nem választhat, mert a döntéseihez bármi néven nevezendő ok hiányzik. Választania kell, de nem választhat, mert a döntéseihez szolgáló valamennyi érvnek és ellenérvnek birtokában van.

Az érv olyan dagadt alakzat, mint egy számokkal telt nulla.

15. Te majd így teszed a lábad, én meg rád fekszem. De előre figyelmeztetlek, hogy tiszta szándékkal teszem.

16. Hogyha most regényt írnék, kiderülne, nem tudom, hogy regényem melyik és milyen szereplői nem tudják, hogy egyáltalán mit akarnak. (Képzeljük el ezt a tudatlanságot úgy, mint az ember