Irodalmi Szemle, 1995

1995/2 - Farnbauer Gábor: Mintha (Részletek)

Minlha

7.5. Ez a kezdés nem jó kezdés.

Most már így hagyom, és később (ha majd rendelkezésemre áll a folytatása annak a valaminek, amit most nem tudok elkezdeni) ezeket a kezdeti nehézségeket egyszerűen kihúzom. Jaj, de sajnálom majd valamennyit! Inkább csak máshová helyezem hát őket.

7.6. Joyce például egy írását afáziával kezdte. Máskor a folytatással. Aztán az írás közepét kezdte írni. S végül belekezdett a befejezés folytatásába. Joyce számomra lassan már a kezdés mestere. A kezdésnek mindazon lehetőségeit kimerítette, amelyekre én még rá sem jöttem.

7.7. Kezdd az írásodat afféle becketti elhatározással, hogy folytatni lehetetlen, mert valahol lent, a kocsialvázban menthetetlenül összegabalyodtak a tagjaid.

8. Az egyik csak kiabált és ordított és dühöngött, a másik — a sok alattomosságtól elrémülve — minden alkalommal csak elhallgatott és dadogott és hátrált, annyira, hogy talán már akarni sem volt akarata. Ekkor az egyik azt mondta: Nem látod, hogy csak azért kiabálok és ordítok és dühöngök olyan alattomosan, saját türelmemmel is visszaélve, hogy a túlcsorduló szeretet tüzes szavaival felkorbácsoljam benned az eredendő bűn haragját és méltóságát?!

S az egyik volt az apa, a másik a fiad, Zakariás.

9. És bizonyos idő elteltével imitt és amott (de inkább amott) körülbástyázom magamat kusza mondatokkal, és viszonylag jól vagyok. És nem helyes így. De csak viszonylag nem.

10. Gyere, kezdődik a Dallas folytatása.

Nem megyek, mert éppen a kezdetet folytatom.

11. Úgy szentelem magamat ennek az írásműnek (kisiklott lelkek finommechanikájának), olyan kitartással, mintha egy filozófiai baleset színhelyét kerülgetném a posztelemi részecskék (az úgynevezett kalligramok) metafizikájához vezető úton. S szinte mindent elkövetek, hogy ne kelljen odaérnem.

12. Milyen nehezen nélkülözöm Istent, ha nincs.