Irodalmi Szemle, 1995
1995/1 - ÁRGUS - Fónod Zoltán: Érték és mérték (Peéry Rezső: A végzet bábjátéka)
jeleskedtek, akik a fekete kalapokat hordták... Ezeknek az éveknek a történéseit át meg átszövi az író magánélete, mindig színt és árnyalatot adva az eseményeknek. A "gyűlölni egy nemzetet. ..csak tudatlanul lehet" igazsága mellé odakívánkozik Peérynél az is, hogy "az embernek nem az állam, hanem az emberi környezet,a nép, a táj, az emlékek, az anyanyelv és a műveltség a hazája". A "küldetés- és hivatáseszme jegyében" éló' magyarság sorsának új állomásához érkezett a szlovák államban. A ‘'szigethelyzetben“ Peéryék először azt hitték, hogy a lehetőségek új korszaka nyílik meg számukra. Ez a bizakodás a "keresztény eszmének s az igazi szlovák népi gondolatnak" szólt, melyet az "első szlovák köztársasági elnök" fogalmazott meg (Levél a szlovák ifjúsághoz). Az "új lehetőségek" helyett azonban a "gigantikus népességcserék és áttelepítési mozgalmak" emlegetése rádöbbentette őket a valóságra, arra, hogy a fasizálódó szlovák állam hatalmasságaitól messze estek a humánum gondolatai. A kisebbségi magyarság tússzá, fogollyá vált ezekben az években. "Ki kell tartani — írja Peéry mégis —, hogy szelíd, de makacs figyelmeztetésül létünk példájává idézzük e sok színű, gyönyörű föld törvényeit, komplikációit, izgalmasan nehéz feladatait, természetes színskáláját, emlékeit és múltját, mely részben jövő is." A végzet bábjáíéka — az összeállítók elhatározása értelmében — mellőzi azokat az írásokat, melyeket Peéry a har-mincas évek elején jelentetett meg. Filep Tamás Gusztáv és Tóth László a kötet utószavában azzal érvelnek, hogy a Sarló ideológusaként is fellépő Peéry Rezső, aki "a munkásirodalom, a munkáskultúra, a proletkult teoretikusának" is mutatkozott, ezekben az írásaiban árgus "zi Iáit, tártál'mi lag-szemlélet Heg tisztázatlan, értelmezhetetlen, sőt olykor érthetetlen, stilárisan túlontúl harsány és hanyag ". Az a tény, hogy az összeállítók az Ez volt a Sarló című kiadvány (1978) bibliográfiájára hagyatkoznak, arra vall, hogy a kialakított arcéi utólagos, s ami nem illik az elképzelésbe, azt mellőzik. Nem szerencsés ez, hisz Peéry soha nem tagadta meg múltját. Baloldaliságára már a Sz.vatkó Pál pozsonyi küldetése című írásában is utalt, sőt A két Esterházy című írásában Esterházy Lujza erényeként említi, hogy az figyelt a baloldali mozgalmakra is, Szalatnai Rezsőt pedig úgy említi az író Kisebbségben és igazságban című kötetéről írt kiváló glosszájában, mint európai tájékozódású magyar írót, akinek írásai a "nemzete hagyományaihoz való hűségét, toleranciáját, szabadelvű szocializmusát fejezik ki". Peéry a Sarlót sem tagadta meg, a Balogh Edgár könyvéről írt bírálatában (Balogh Edgár és a Sarló) csak a "kész. intézmények és ideológiák előtti túl gyors meghódolást" kárhoztatta, a Dogma csodájával szembeni candide-i alázatot és szelídséget ítélte el, mely úgymond "még a dogmatikusoknak sem kellett". A hazatérő című utószóban a szerzők árnyaltan közelítik meg Peéry Rezső munkásságát (bár kissé talán visszafogottabban mintazelőző kötetben). Éppen ezért a kihagyásokat, az arcéi utólagos kiigazítását nem tartjuk szerencsésnek. Egy életmű bemutatása során vállalni kell a megmérettetésnek a nehezét is. A baloldaliság a harmincas évek elején egyébként is kordivat volt, elhallgatni szükségtelen. Peéryék baloldalisága — függetlenül attól, hogy milyen igéket ismételtek—az Ady által képviselt baloldalisághoz és nem az "ázsiai modellhez" igazodott. Egyszer talán majd egy szerény bibliográfia
