Irodalmi Szemle, 1994
1994/11 - ARDAMICA FERENC: Dodó és Dodóka
Ardamica Ferenc Tragédia? A tragédia már megtörtént, annak már utána van! Mi rossz érhetné még? Legföljebb az, hogy az újság után az autóját is ellopják! Hirtelen szaporábban lélegzik. Gyorsan az alacsony ablakhoz hajt, s kinéz rajta a ház előtti fedett parkolóra. A kocsi ott van, megvan, minden rendben, látja a hullámos tető alól kikandikáló farát, elolvashatja a rendszámtábláját. Megkönnyebbülve felsóhajt. Nagyon szereti az autóját. Cseng a telefon, hangja egyre türelmetlenebb. Dodó megfordítja a kocsit, akárki vagy, a francba, nem gondolod, hogy oda is kell érnem?! A negyedik csengetésre sikerül felemelnie a kagylót. Az anyja van a vonal másik végén, azt mondja, holnap nem jöhet, megbetegedett az egyik hízó, nem meri magára hagyni. Most járt náluk az állatorvos, belényomott egy injekciót, amúgy csak hümmögött, mint aki nem biztos a dolgában, és végül kijelentette: ha holnapra nem javul az állapota, vágják le! Szóval, lehet, hogy kényszervágásra kerül sor, segítsen magán Dodó most ez egyszer, ahogy tud, vagy jöjjön haza! — Azt sem tudom, hol áll a fejem, azt sem tudom, mihez kapjak! — jajdul bele az anyja a kagylóba. — Semmi vész, anya! Miattam ne aggódj... A hízóval törődj! Ha holnapra sem áll lábra, kést bele! — Kár volna érte, kár! Dodó egy darabig még hallgatja anyja jajgatását, azután félbeszakítja. — Honnan beszélsz, a postáról? — Nem, nem a postáról, Luspai szomszédtól... — Akkor fejezd be, mert a hónap végén nem fogja bírni kifizetni a telefonszámlát! — parancsol rá, s anyja egy sóhajjal leteszi a kagylót. — Büdös disznója! Csakúgy megbetegszik! Dodó cigarettára gyújt, szidja tovább a hízót, mint a bokrot. Látja a szerencsétlen sertést magatehetetlenül elnyúlva az ólban, fájdalmasan röfög, s az anyját is látja, amint riadtan szalad a boltba, veszi a rizst, a sót, a fűszerpaprikát, az őrölt fekete borsot, a majoránnát, a hurkapálcikákat, mert minden eshetőséggel számolni kell! Azután böllér után jár a faluban, vajon ha kényszervágásra kerül sor, ki lesz kéznél, ki vállalná? Az asszonyokat utoljára hagyja, egy-kettő mindig akad, aki hajlandó segédkezni. Ilyenkor hiányzik csak a férfi a házban! Nem, Dodó nem megy haza, a disznóvágáshoz férfisegítség kell, nem egy nyomorék hátramozdító! Az apja, ha élne, csak annyit morogna a foga között: nem gond! Megoldjuk! — Ez volt a szavajárása. De az apja két évvel ezelőtt meghalt. Amíg élt, valóban nem volt semmi gond. Az apja a vasútnál dolgozott, és szabad napjaiban jutott ideje arra, hogy megművelje a megboldogult nagyszülők földjét,
