Irodalmi Szemle, 1994
1994/11 - ARDAMICA FERENC: Dodó és Dodóka
Dodó és Dodóka törődjön a saját kertjükkel, rendben tartsa a gyümölcsöst és mindkét portát. Az övéket meg az öregekét. Nagy porta volt mind a kettő! Az apja sokat gürizett, amíg felépítette az emeletes házukat a domboldalban. Az az épület csupa lépcső! Lépcső vezet a magasított földszintre, fel az emeletre, le a pincelakásba. Jót akart! Legyen dodónak hová hoznia a menyecskét, ha egyszer megnősül. Honnan sejthette volna az apja, hogy a fia... Honnan is tudhatta volna, hogy éppen e rengeteg lépcsővel (maga zsaluzta be!) teszi számára lehetetlenné az ottlakást, űzi el a háztól?! A mindennapos robot, naponta egy korsó sör és a tüdőrák! Ez jutott az apjának! Ennyiből állt az élete! Felépített egy házat, ültetett néhány gyümölcsfát, és csinált egy fiúgyermeket, akit felnevelt. Ennyi! Sok vagy kevés? Többre nem futotta az idejéből — rövidre szabták az életét. — Talán jó is, hogy ilyen rövidre! Legalább nem látott a tolókocsiban. Dodót a nagyszülők sem látták így. Ők még valamivel az apja halála előtt távoztak az élők sorából. Egymásután... Elvitte őket a tavasz. Ezt nem Dodó, ezt Dodó anyja állítja — akár megesküdne rá. S lehet, nem esküdne hamisan. Drága öregek! Nekik köszönheti ezt a lakást. Amikor az a dolog történt Dodóval, s megműtötték, a főorvos már a kórházban felhívta rá az anyja figyelmét, hogy a városban épül ez a ház. írjon a fia nevében egy kérvényt, de neki még ne szóljon róla. Az anyja szót fogadott, és beadta a kérvényt, az illetékesek meg kedvezően bírálták el. Az anyja jó pénzért sebtiben eladta a megboldogult nagyszülők portáját. Vevő mindjárt akadt rá! Hja, kérem, változott a világ. Azelőtt, aki tehette, elmenekült a faluból, tolakodott be a városba. Most meg...? A szökevények szépen visszaszivárognak. Jobb a földet túrni, állatot nevelni, mint a városban sorban állni a munka- nélküli segélyért. Amelyik vagy jár, vagy sem, de ha igen, akkor is csak rövid ideig. Azután koldulhat a rászoruló a szociális segélyért — többnyire hiába! A közönséges halandó jobb, ha letesz róla, kell a romáknak — elinni! Három nap dínomdánom, utána gyerünk csórni! Persze, olyan roma is van, aki nagyban lop, nagyban ügyeskedik, és Mercedesen állít a posta elé, felmarkolni a segélyt. A törvényhozás csipás, a törvény alkalmazói vakok! Szemesnek áll a világ! Dodónak már soha nem lesz Mercije! Dodónak Zsigája van, az apjától kapta a huszadik születésnapjára, amikor levetette a mundért. — Használtan vásároltam, fiam. Egyelőre ez is megteszi. Majd keresel, és lecseréled. Senki sem tudta, az anyja sem, honnan volt az apjának negyvenezer koronája a használt Zsigára. Volt — és kész! De már nem lesz! És Dodónak sem lesz.
