Irodalmi Szemle, 1994
1994/11 - ARDAMICA FERENC: Dodó és Dodóka
Dodó és Dodóka get eszik. Holnap már péntek, jön az anyja, és salátafőzeléket hoz, ha még a fejes saláta nem szökött magba, vagy föl nem falták a nagybélű kacsák. Épp ideje volna, hogy az utolsó levelét is lenyeljék, eltüntessék feneketlen bendőjükben. Hátha akkor az anyjának eszébe jutna a babgulyás! Dodónak néhány napja babgulyásra fáj a foga. Elhatározza, ha az anyja hamarosan nem főz neki, ő készít magának. Nem nagy tudomány! Ma azonban biztosan nem fog főzni. Semmi kedve hozzá! Egyébként is: ma semmihez sincs kedve! Talán csak a cigarettához lenne... Dodó ismét rágyújt, vadul füstöl... Mi az istent fog egész nap csinálni?! Olvasni nem szeret, nincs hozzá türelme, az első oldalak után menthetetlenül elálmosodik, legföljebb néhány színes szórakoztató magazinba lapoz bele, vagy a sportújságot futja át. Marad a tévé tizennégy csatornája és a video. Az ám, a sportújság! Azért viszont előbb le kellene mennie... S ahhoz, hogy lemehessen, előbb föl kellene öltöznie! Hát akkor fölöltözik... Ideje! A postás már jár, a sportújság bizonyára ott van a postaládában. Elnyomja a cigarettavéget a hamutartóban, és a szekrényhez irányítja a kocsit. Tiszta alsót, trikót és tréningruhát keres, zoknit is talál, de azt visszateszi. Minek venné fel, úgysem érez a lába se hideget, se meleget! Felöltözik... Az öltözködésnek külön koreográfiája van, még jó, hogy senki sem látja! Bezárja maga mögött a lakást — az ördög nem alszik! —, és a lifthez gurul. Felhívja a harmadikra, és benyomul a tágas fülkébe. Egykettőre lenn van, kitolat a felvonóból, s a lépcspőházban levő postaládák felé hajt — hiába! A postaládája üres. A sportújságát valaki megfújta. A héten ez már másodszor történik meg. Az a hülye postás épp csak belenyomja a nyílásba, és odébbáll. Holnap is lejön, és megvárja. Elbeszélget vele. Megkéri, hajtogassa össze a lapot, s dugja be rendesen a ládikóba, hogy rajta kívül senki se tudjon hozzáférkőzni. Ha a postás szót fogad, jó, ha nem, lerendeli az újságot. Igazán nem lesz olyan balek, hogy másoknak fizesse elő! Utóvégre másként is hozzá lehet jutni! Meghozatja Jozsóval a strandról. — Egyik nyomorék meglopja a másikat. Szép kis ügy! — mérgelődik, miközben megteszi a lakásba visszavezető utat. — Ez vért kíván! Vagy újabb cigarettát. A háromemeletes házat csupa tolókocsira kényszerült ember lakja. Kifejezetten nekik építették. Előtte a sima feljáró, sima a bejárat. Bent tágas folyosók, kényelmes lift, a lakásokon széles ajtók, alacsony, a tolókocsiból is elérhető ablakok, beépített bútorok, konyha- és fürdőszoba-berendezés. És a lépcsőházban alacsonyan felszerelt postaládák. A gyerek is elérheti őket. Dodó mérges, az egész világra haragszik. Ha így folytatja, még megüti a guta, vagy elfogy a cigarettája. Mindkettő tragédia lenne!
