Irodalmi Szemle, 1994
1994/11 - RAINER MARIA RILKE: Szonettek Orpheuszhoz
RAINER MARIA RILKE Szonettek Orpheuszhoz II/V Virágizom, amely az anemóna hűs hajnalát lassanként felnyitod, míg ölére hars-kék boltozat ontja a polifón sugár-zuhatagot, halk virágcsillagok kelyhén feszülsz meg lüktető erőként a végtelen befogadásig, s a nap, ha lesüllyed, bár küldi jeleit, hogy elpihenj: szirmaid csak nehezen adja vissza, hogy összezárhasd őket éjszakára: te, világok ereje, ősi titka! S ha erőszak árán, túlélünk téged, a végső, nagy befogadásra várva, mikor nyílunk mi, s melyik öröklétnek?
/
