Irodalmi Szemle, 1994

1994/11 - RAINER MARIA RILKE: Szonettek Orpheuszhoz

Szonettek Orpheuszhoz

III XXV

Hallod-e a fojtott tavaszi csendet áttörő emberi ritmust, ahogy a föld az első boronának enged, s érezni friss ízekkel áthatott

érkezését annak, mi annyiszor már rád köszönt, s ma is itt van, messze fénylik örök-újként. S noha kívántad sóvár vággyal, nem volt tiéd. De most megérint.

Az áttelelt tölgyek levelén rozsdabarna foltot csillant az esthomály.

Szél zizeg, füvekkel jeleket váltva.

Bokrok, cserjék sötétlenek. A trágya színétől telten feketéll a táj.

Az órák szállnak, megfiatalodva.

KERÉK IMRE fordításai