Irodalmi Szemle, 1994
1994/10 - ÁRGUS - LACZA TIHAMÉR: Csellószonáta
árgus tőrként megjelenni a pesti kultúrpiacon. Szvatkó mindazonáltal meg van győződve róla, hogy a szlovákiai magyarok is idővel képesek lehetnek nemcsak új színt, hanem igazi értékeket is vinni a magyar fővárosba. Számunkra talán a legmeghökkentőbb Szvatkónak a szlovákiai magyar közép- osztályról írt több elemzése, amelyből az derül ki, hogy ez a réteg — ha igazán összeszedné magát — sajátos szlovenszkói magyar szellemiséget produkálhatna, amire már lélekszáma is alkalmassá tenné, hiszen (Szvatkó becslése szerint) a kétszázezret is meghaladja. A baj csak az, hogy ez a polgáriasult tömeg többnyire szétszórva, a magyar tömbtől elszakadva szlovák többségű városokban él, ahol a magyar kultúrának és főleg a magyar társasági életnek egyre kisebb a mozgástere. Szvatkó olyan városokat említ, amelyekben manapság már mutatóba is alig akad magyar, az idő tehát igazolta azt a sejtését, hogy ösztönzés nélkül ezek a diaszpórák gyorsan elhalnak. Akkor még persze nem tudhatta, milyen kegyetlen erőpróba vár az itteni magyarokra a háborút követően, s a felmorzsolódást csak felgyorsítja a kommunista diktatúra, amely semmiféle polgári létnek nem adott esélyt. Még hosszan elidőzhetnénk Szvatkó írásainál, ám a recenzens helye szűkre méretezett. Egy vele kapcsolatos élményemet azért elmondanám. Valamikor a nyolcvanas évek elején a pozsonyi antikváriumban megvettem egy könyvet, amely a harmincas évek közepén jelent meg Budapesten, és a szlovenszkói magyar elbeszélőket vonultatta fel. A kötet anyagát Szvatkó válogatta, és az ott megjelent eligazító tanulmányából többet megtudtam az akkori irodalmi zajlásról, mint Csanda Sándor nem egy monográfiájából. Szvatkó jó érzékkel és elfogulatlanul válogatott, véleményét okosan és elegánsan vetette papírra, s tulajdonképpen azóta is ennek az írásának az alapján tudom őt magam elé képzelni. A két háború közötti csehszlovákiai magyar or- keszterben Szvatkónak a gordonka jutott. Ez a hangszer gyakran elvész a harsogásban, ám ha szólót játszhat, nagyon kellemes és szívet melengető lehet. A változás élménye olyan volt számomra, mint egy csellószonáta.
