Irodalmi Szemle, 1994
1994/10 - HOMMAGE - TŐZSÉR ÁRPÁD: Az Irodalmi Szemle köszönti a 60 éves Ilia Mihályt!
Az irodalmi Szemle köszönti a 60 éves Illa Mihályt! Egy pont délkörei Ilia Mihály, a magyar irodalom egyszemélyes intézménye 60 éves. S mivel az intézmények születésnapja mindig országos ügy, nincs ma magyar irodalmi folyóirat, amelyik meg ne emlékezne az irodalomtudós, az egyetemi tanár, a legendás szerkesztő hatvanadik születésnapjáról. Sőt nincs talán magyar író sem világszéles nyelvhazánkban (azok között legalábbis nincs, akik az Ilia-intézmény levelező tagozatának hallgatói), aki ma legalább lélekben ne fordulna Szeged felé, s ne mondaná el tiszta szívvel a születésnapi jókívánság gyermekkorban tanult formuláját: Isten éltesse! Isten éltessen sokáig, Ilia Mihály, Isten éltessen, Miska! Valamikor régen önző és megbocsáthatatlan szerénytelenséggel úgy gondoltam, hogy Ilia Mihály a baráti üdvözleteivel, a szlovákiai magyar irodalom eseményeire figyelő gondos leveleivel csak engem és esetleg még néhány kivételezettet tisztel meg időnként. S Ilia-levelet kapni, felbontani és olvasni életem megszokott kedves szertartásává vált. S csak később tudtam meg, hogy az Ilia-levelek befedik az egész magyar nyelvterületet, sőt a nyugati szórványmagyarság íróit is bekapcsolják egy láthatatlan vérkeringésbe. Ezzel persze az Ilia-levelek értéke csak nőtt a szememben, de az igazi meglepetés most ért, a hatvanadik születésnap évében, mikor — elsősorban a Forrás kitűnő Ilia Mihály-számának köszönhetően — kiderült, hogy Ilia Mihály levelei nemcsak mennyiségben, hanem minőségileg is összefogják a magyar irodalmat. (A „minőségen” itt természetesen nem a kvalitást, hanem a kifejezésformák sokféleségét értem!) Az Iliát köszöntő írók hosszú-hosszú névsora bizonyítja, hogy a tudós-pedagógus-szerkesztőnek az a valami sikerült, ami 1989 óta nem sikerül az írószövetségnek, s nem sikerül egyetlen irodalmi folyóiratnak sem: leveleiben, tanulmányaiban, az ő eleven, nyitott szellemiségében a legkülönbözőbb értékek találkoznak és férnek meg együtt. Az Orbán Ottó által annyiszor s oly nagy művészi erővel megénekelt „belvárosi kávéház” asztala most ott van, ahol Ilia Mihály levelei íródnak. S ha ehhez az asztalhoz le tud egyszerre ülni Balassa Péter, Sándor Iván, Kányádi Sándor, Esterházy Péter, Csoóri Sándor és még sokan mások, akkor ez az esemény mérhetetlenül több, mint egyszerű születésnapi ünnepség. Ez a „leülés” liommage
