Irodalmi Szemle, 1994
1994/10 - DOKUMENTUM - PEÉRY REZSŐ: A levert forradalom győzelme
Peéry Rezső társadalmi-politikai légkörben is deformálhatja és a semmibe taszíthatja politikai szándék és hatalmi érdek, a humanista és kritikusan gondolkozó kisebbség feladata a valóságra emlékeztetés, a hatalom és érdek vótumával szemben a történelmi hűség, valóság és igazság fenntartás nélküli védelme. És amennyire érthetetlen és fantasztikus, hogy egy történelmi esemény emlékét nemcsak Keleten helyezik el a süllyesztőben, hanem olykor Nyugaton is, annál megtisztelőbb és meghatóbb a moralisták és gondolkodók hűsége forradalmunkhoz és forradalmunk nagyrabecsülése. Csupán Albert Camuse-xe, Hannah Arendtre, Kari Jaspersre, Alexander Rüstowra, Wilhelm Röpkéié, Salvador de Madariagára, Milovan Gyilaszra, a fiatalabb Seaton Watsonra, Ignazio Silonére utalok itt. Az ő kiállásuk, tanúskodásuk változatlan és halhatatlan. Nyilván a magyar moralista és szellemi elit tanúságtevése is idekívánkozik! Természetesen! Elsősorban az a tény, hogy októberben az értelem atombombája robbant. A nagy megmozdulást a Petőfi kör-i viták, szellemi emberek, tudósok és jelentős nevű írók készítették elő akarva-akaratlan — Déry Tiborra, Háy Gyulára gondolok itt elsősorban. Persze, hogy idekívánkozik az ő szavuk is! Azoké a magyar gondolkodóké és íróké, akik hatalmi érdektől nem függően szóltak októberről politikai és történetfilozófiai tanulmányaikban meg történelmi munkáikban. Itt olyan kitűnő és jelentős kortárs tanúkra gondolok, mint Bibó István, Kéthly Anna, Tamási Áron, Illyés Gyula, Németh László, az október előzményeiről számot adó Nagy Imre, Gombos Gyula, olyan művekre és gyűjteményes művekre, mint Borbándi Gyula és Molnár József „Tanulmányok a magyar forradalomról” című gyűjteménye, Nagy László, Méray Tibor, Molnár Miklós, Fejtő Ferenc, Gosztonyi Péter könyvei és monográfiái, a volt brüsszeli Nagy Imre Intézet angol, francia és magyar nyelvű folyóiratkötetei és kiadványai, ankétjei, amelyeken az ötvenes évek végének európai szocialistái értékelték a magyar eseményeket, a nagy magyar emigráns írók — Márai Sándor, Cs. Szabó László, Szabó Zoltán megnyilatkozásai és sok-sok más írásbeli tanúságtétel, elemzés és beszámoló, amelyet ma már csak a bibliográfusok láthatnak át. Hogy ne szóljunk itt magyar és külföldi szerzők angol, francia, német, olasz, spanyol, norvég, svéd nyelvű műveiről. S hogy e témának milyen a visszhangja, ezt jól mutatja a „glória Victis” című antológia, amely a világköltészetnek az elbuktatott magyar forradalom iránti hódolatát tolmácsolja a legismertebb világnyelveken. Hogy a többi tanúságáévá nagy kortársat ne is említsük. Mert hosszú lenne a sor! Mint felelnél a kérdésre: mi gyakorolt forradalmunkból olyan mély hatást erre az értelmi elitre, a gondolkodókra, a moralistákra? Október igen komplex, több síkon lejátszódó drámai erőfeszítés volt — gondolj a Petőfi Kör szellemi, intellektuális lázadására, a régi rendszer és államhatalom szinte teljes összeomlására, a nemzeti és forradalmi tanácsok hálózatának kialakítására, a Torlaszra vagy a Munkástanácsok kísérletére, amellyel a fegyveres ellenállás bukása után meggyőzéssel, tanácskozással, a klasszikus európai munkásmozgalom fegyelmével és szolidaritásával próbálták menteni október szellemét és intézményeit.
