Irodalmi Szemle, 1994
1994/10 - DOKUMENTUM - PEÉRY REZSŐ: A levert forradalom győzelme
A levert forradalom győzelme azért, hogy ingereljük a hatalmon lévőket, akiknek kormányzati feladatuk a valóság elfedése, hanem azért, hogy hozzájáruljunk egy valósabb kép kialakításához, a nemzeti önismeret gyarapításához, a szabad eszmélet és bírálat formálásához. Miben jelentkezik ez az univerzális távlat? Egy humanista és moralista kisebbség ítéletében talán? Persze, hogy nem csak abban! Többségi vélemény, szinte általános konszenzus tükröződik (angol, amerikai, olasz, francia, német politikusoké és kortársaké) annak megítélésében, milyen váratlan és egyszeri esélyt jelentett a magyar október a világpolitika fejlődésének szempontjából. Talán ezért is nevezik többen is — mint Milovan Gyilasz, a jeles jugoszláv politikai gondolkodó — e század legjelentősebb történelmi eseményének. Mi volt ez az esély? Egy Nyugaton élő kiváló magyar politikai gondolkodó és történész, Gombos Gyula az esély mibenlétét klasszikus erővel fogalmazta meg Huszonnégy év után című tanulmányában. Előttem a könyv. Hadd idézzem itt ezt a passzusát: „1956-ban Eisenhower eltökélt tartózkodással — közben az oroszoknak még megnyugtató jeleket is adva — hagyta elbukni a magyar felkelést. Pedig 56 volt az első és egyben az utolsó alkalom is, hogy gyors és határozott fellépéssel, nem szükségszerűen katonai beavatkozással, Európa kettéosztottságát — legalább részben — fel lehetett volna számolni... Közkeletű felfogás — folytatja Gombos —, hogy a magyar forradalom bukásában is előnyére vált az orosz hódoltságban élő népeknek... Az oroszokat uralmi módszereik modernizálására szorította, ami helyi engedményekben nyilatkozott meg, különösen Magyarországon. De nagyobb távlatban súlyos következményt vont maga után: világossá tette az oroszok előtt — hangsúlyozza Gombos —, hogy a magyarhoz hasonló megmozdulás esetén érdemleges nyugati beavatkozástól nem kell tartaniuk Ez tette lehetővé a Berlini Falat, és a csehszlovák kísérlet már kapkodásmentes, hidegvérű szak- szerűséggel lebonyolított megfojtását. ” Ez az, amit a nyugati világ a magyar októberrel kapcsolatos malaise-ének, rossz érzésének nevezhetünk. Az embernek az a benyomása: e roppant mulasztás, az első és egyetlen másítási-változtatási alkalom elszalasztása felett érzett röstelkedés és zavar járult hozzá részben ahhoz, hogy a nyugati világ politikusai, politikai közvéleménye és hírközlő médiumai néhány esztendő múltán olyannyira megfeledkeztek a magyar októberről, mintha az nem is történt volna meg. Ez a rövid emlékezet, a totális feledés, illetve feledtetés persze ezenkívül politikum is a javából. A magyar októbert — ha már elbukott — nem volt nehéz feláldozni a nyugat-keleti détente oltárán. Ezzel a nyugati világ jelentős szolgálatot tett az orosz hódító akaratnak és legfeljebb csak a történelmi igazságnak ártott, amit pillanatnyilag és a távoli jövőben is akadálytalanul meg lehet tenni. Ezért szóltál elöljáróban a humanista és moralista kisebbség véleményéről és magatartásáról? Igen, igen, ezért. Mert ha a történelmi eseményeket még egy aránylag igen szabad
