Irodalmi Szemle, 1994
1994/10 - DOKUMENTUM - PEÉRY REZSŐ: A levert forradalom győzelme
Peéry Rezső sem tudott durva lenni, akik bántották A másik ember tisztelete annyira elevenen élt benne, hogy sokan és sokszor csodáltuk türelmét, nyugalmát, megbolygathatatlan egyensúlyát. A dolgok szemléletében és az emberi társadalom természetének vizsgálatában a polgári józanság mintaképe volt, valódi liberális, akinek ajkán ez a szó nem fogalom vagy eszköz, mellyel eseményeket és jelenségeket helyre tesz, hanem egész emberi magatartásának és életvitelének vezérlő elve. Peéry a természetéből fakadóan volt liberális, tetteiben még inkább, mint írásaiban. Nem véletlen tehát, hogy a liberalizmust kutatta, amikor a magyar múltról és szűkebb hazája, a hajdani Felvidék, majd a két háború közötti Szlovenszkó és a mai Szlovákia népe sorsának fordulatairól írt. Nem hiszem, hogy e vidék és lakói sajátos életformájáról a magyar és szlovák nép együttéléséről, egymásra hatásáról és a köztük lévő félreértések okairól valaha is jobb művet alkottak, mint amilyen az ő Requiem egy országrészért című könyvecskéje. Ha valamikor megírják Európa e tája legnemesebb embereinek, legjobb koponyáinak, legfelvilágosultabb szellemeinek és legnagyobb írásművészeinek történetét, akkor abban a könyvben Peéry Rezsőnek előkelő helye lesz. PEÉRY REZSŐ A levert forradalom győzelme Az alábbi interjút Borbándi Gyula készítette az 1956-os magyar forradalom huszadik évfordulóján a müncheni Szabad Európa Rádió részére. A felvétel 1976. augusztus 20-án történt az író stuttgarti lakásában. A beszélgetést a Rádió 1976. október 23-án közvetítette. Peéry a beszélgetést esszévé alakította át, és ez A zsarnokságnak útját álltuk címmel megjelent az Új Látóhatárban 1976. december 15-én. Hogyan látod, miképpen ítéled meg ma, húsz évvel a történtek után az októberi felkelést? Másképpen, bizakodóbban, józanabbul, mint győzelme, majd bukása — azaz erőszakos eltiprása után. Azzal a szempontbővüléssel, amellyel a nyugati történet- és társadalomtudomány, talán még helyesebben: Európa és a világ humanista és moralista kisebbsége láttatja. Azaz immár univerzális távlatban és jelentőségben, nem csak a mi történelmünk távlatában. Ezért kell nekünk, akiknek erről talán több értesülésünk van, mint a hazai magyaroknak, komolyan, megfontoltan, a témának kijáró áhítattal és tisztelettel szólnunk októberről, vigyázva, nehogy sebeket tépjünk fel. Szólnunk kell, de nem
