Irodalmi Szemle, 1994
1994/1 - TURCZI ÁRPÁD: A nyugtalanság lázadása
A nyugtalanság lázadása „a szó szoros értelmében öngyilkosság ha itt és most befejezem" (Verbális) így igaz! Zalaba Zsuzsára az a legjellemzőbb, amit „Önszemlélet”-éről állít: „lényegében szavaim foglya lényegében családfámból ácsolt kereszt lényegében apám és anyám lényegében árnyékom szabadsága lényegében árnyékom rabsága" — a versei. Befejezésül Zalaba sorai válnak számomra sokatmondókká: „nem az erdővel / a fákkal történik valami” (Ars poetica). Jellemző az antológiára is. Tizennégy fával történik valami: kilenc kimerült ággal, három csemetével és két erősödő, legyökerezett, iskolából erdőbe telepített szállal. Nem szándékozom összehasonlítani az antológiát az eddigiekkel, de ha ezt mégis megtenném, nézzék el nekem: Ha a Nyolcaknak a hatvanas, az Egyszemű éjszakásoknak a hetvenes és az Iródiá- soknak a nyolcvanas években volt erős tehetségük, a Nyugtalan indákban Szűcs Enikő és Csehy Zoltán azok.
