Irodalmi Szemle, 1994

1994/1 - TURCZI ÁRPÁD: A nyugtalanság lázadása

A nyugtalanság lázadása

amelynek ágai felsértik

a télfehér dunnákat" (...)

A mindenséget felölelni vágyás, az elsöprő szerénység ívén halad gondolatfuttatása, beletorkollva az origóba:

„azaz vízzé oldódik testem is hogy beszennyezhessem vele mindazt amit fáradt önzésemmel mégnem sikerült'' (...)

Akad egy-egy jó sor a verseiben, de úgy érzem, szűrni, tisztázni kellene a gondolatokat. Nyelvezetének hiányossága az elcsépeltségben rejlik. Pl ..„térded hozzád érintem / elhiszem / hogy létezem” (Én velem), vagy „gondolj rám csendben / tisztán ébredéskor” (D. I.). Eredeti viszont a „mennyi jel szédül el / arcunk feketéjében”, vagy „a dallamok I falba nyírt ablakok” (Forgok) megfogalmazás. Bolemant Lászlónak sokat kell fejlődnie ahhoz, hogy több életet lopjon ügyes, stílusos sorai közé.

Csehy Zoltán az a költő e tizennégy fiatal között, akiben egyidejűleg csalódni és bízni is lehet. ígéretes gondolkodónak látom, bár ezt az állításomat legújabban publikált verseivel tudnám alátámasztani, s nem a kötetben szereplő munkáival. Vannak jó meglátásai, bele tud kapaszkodni a modernizmus szálaiba: kísérletezik, dacol, de néha túlságosan tömör, az idő-tér kettős összefüggéseiben kutat:

„egyetlen bepisilős hibácska a roppant

gerincű koncepcióban

és kiszakadsz ebből a pár dimenzióból is"

(Theátrum ceremóniák)

Jók azok a sorai, ahol felkiált:

„beh csodás a falmesszeség! minden és minden sejtburjánzik!"

(idill)

Csehy Zoltán keresi a saját hangját, úgy tűnik, kiforrottabb társainál. Jóllehet Schelling meglátásába kapszkodik: „A keresett alap az individuumon kívül, tehát csak egy másik individuumban lelhető fel. ” Egyébként a sensus privatus egzisztencia berkein belül felgöngyölíti olvasóját, ha az mélyebben foglalkozik dermedt-tüzes meglátásaival. De olykor csalódni is lehet benne, hisz első látásra jó versnek tűnik, amit létrehozott, de többszöri figyelmes olvasás után fény derülhet gyenge pontjaira is. Nem tudom, miért alkalmazza gyakran a vér szót: „egymás vérében fürdünk ” vagy „a megnyúzott írógép / kéklila vérével” (az elnapolt vérszerződés), „sziromnyi hontalanságunk / vérzik” (hallgat a forradalom), „s ujjam hegyére kiül / az első vércsepp”