Irodalmi Szemle, 1994

1994/9 - DOKUMENTUM - TURCZEL LAJOS: Magyar írószervezkedési kísérletek az első Csehszlovákiában

Turczel Lajos

tant szövetségre támaszkodva a „magyar ügyet” bagatellizálta, s a kisebbségellenes- séget szabadon élte ki. Mindehhez hozzájárult persze, és nem kis mértékben, a Horthy-Magyarország revizionista politikája, de azt Csehszlovákia a leghatásosabban jó kisebbségpolitikával tudta volna a világ előtt ellensúlyozni, már csak azért is, mert a békekötéseknél aláírt kisebbségvédelmi szerződések ilyen politikát írtak elő számára.

A megkülönböztetően szigorú magyarellenes diszkrimináció legfőbb megnyilvánulása az irredentizmus abszolutizálása volt, mely szerint minden olyan magyar, aki a kisebbségi jogokért konzekvensen küzdő ellenzéki pártok tagja volt, eo ipso irre- dentának minősült. Az itt tárgyalt egyesületi ügy proponensei között magas szellemi-erkölcsi kvalitású személyiségek is vannak. Pfeiffer Miklós kanonok, akiről a prohászkás Új Élet utolsó főszerkesztője: András Károly a Remény című szlovákiai katolikus hetilap 1991-es számaiban nagyméretű tanulmányt írt, kitűnő egyházi író és köztiszteletben, közszeretetben álló ifjúságszervező volt; a neokatolikus egyetemista ifjúsági mozgalomnak, a Prohászka Köröknek egyik szervezője és a színvonalas Új Élet állandó munkatársa. A Károlyi-kormány idején szerepet vállalt, de annak körülményeit a fenti „káderezés” alaposan eltúlozta, eltorzította, s nevetséges boszorkányúldözésnek hat az a vádhalmaz is, melyet Jeszenák Gábor kanonokról, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc pozsonyi mártírjának: báró Jeszenák Jánosnak leszármazottjáról készítettek. Jeszenák 1918 előtt Párkányban és Komáromban plébánoskodott, s e helyeken és Pozsonyban is köztiszteletnek örvendett. Tanszékvezető tanárom: Sas Andor mesélte nekem, hogy 1919-ben a Csehszlovákiában állomásozó antantcsapatok parancsnoka: Paris generális Pozsonyban járva gyónni akart és franciául tudó papot keresve Jeszenák gyóntatószékéhez jutott el.

— Haiczl Kálmán szorgalmas történész volt: a garamszentbenedeki apátságról monográfiát írt, s az érsekújvári, lévai és párkányi várak történetét is feldolgozta. — A legjobban „elintézett” Aixinger László exponált ellenzéki politikus volt, s lehetséges, hogy a Híradónak Magyarországon pénzt szerzett. A Toldy Kör általa kalauzolt énekkara a Bécsben is nagy sikert arató Pozsonyi Bartók Béla Dalegyesület volt, mely a nagy zeneszerző kivételes engedélyével viselte a Bartók nevet. Aixinger „bűnei” között nagyon nevetségesen hat és a Bach-korszak túlbuzgó rendőrségi módszereire emlékeztet az Izabella főhercegasszonynál való bemutatás előcitálása. — Ami Esterházy Lujzát illeti, róla a dokumentumok hiteles adatokat nyújtanak, s aki ismeri a Szívek az ár ellen című megrendítő emlékiratát, az tudja, hogy az 1924/25- ben letöltött egyéves börtönbüntetésnek jelentős szerepe volt az ő szellemileg-er- kölcsileg kivételes egyéniségének kialakulásában.

Szólni kell még a „káderezések” utáni fejleményekről:

Mivel a csehszlovák egyesületi jogi törvénykezés az alakuló közgyűlés napjától lehetővé tette a működés megkezdését, a Szent Pál Irodalmi Társaság nevel választó katolikus írói csoportosulás tevékenykedni kezdett. A pozsonyi Híradó már egy nappal az alakuló közgyűlés után: február 21-én szétkürtölte az új egyesület hírét. Ezt a közleményt valószínűleg a közgyűlésen jelen lévő és a levéltári dokumentu-