Irodalmi Szemle, 1994
1994/9 - DOKUMENTUM - TURCZEL LAJOS: Magyar írószervezkedési kísérletek az első Csehszlovákiában
Magyar írószervezkedési kísérletek.. elküldte. A beleépített és helyenként elképesztőnek mondható „káderezést” még megtetézte az a levél, melyet az iskola és nemzetművelődési minisztérium pozsonyi referátusa április elsején intézett az Országos Hivatal elnökségéhez. Ezt másolatban a pozsonyi rendőr-igazgatóság is megkapta, s én itt most ebből a 65/733-34. számú másolatból idézek részleteket: „Az egyesületi terv Kovács Gyula fülekpüspöki káplán gondolatából született. Az irodalmilag tevékeny Kovács egy ideig a Sajó-Vidék hetilap felelős szerkesztője volt, s akkor a magyar keresztényszocialista párt szolgálatában állt. Később megváltoztatta a nézeteit, s néhány éve már az agrárpárt (a legnagyobb csehszlovák kormánypárt, T. L.) magyar részlegének és hivatalnoki osztályának a tagja. Ilyen irányban hat a hívők között is, és sikeresen, államalkotói alapon működik a magyar kisgazdák szervezetében. A tervezet egyesület ügyének irányítása azonban kicsúszott a kezéből, s Pfeiffer és a szlovákiai magyar irredentizmus politikai exponense és szervezője: Aixinger ragadták azt magukhoz. Ilyen helyzetben nem maradt más lehetőség mint az egyházi felsőség figyelmeztetése arra, hogy az egyesület a mostani összetételében nem az egyház érdekeit fogja szolgálni, hanem vallásos köntösben az államellenes politikai agitációt. Figyelmeztetésünkre a rozsnyói apostoli adminisztrátor, akinek a körzetébe tartoznak az egyesületet kezdeményezők, úgy reagált, hogy az egyesület nem kapja meg az egyházi hatóság jóváhagyását. Egyúttal azt is közölte, hogy a szlovákiai püspöki kar vagy ő — mint annak megbízón tagja a magyar hívők szervezeti ügyeinek intézésében — lépéseket tesznek annak érdekében, hogy a szlovák Szent Adalbert Társaság (Spolok Svätého Vojtecha) mellett magyar szekció létesüljön, mely a katolikus magyar irodalmat úgy fogja kultiválni, hogy a szlovákiai magyar katolicizmus önállósodjon Magyarországtól. ” A levél végén még egy kis ráadást nyújtanak Pfeiffer Miklós és Hladik Ágoston „káderanyagához”. Pfeifferről azt írják, hogy dr. Prohászka (Prohászka Ottokár püspök, T. L.) a naplójában nagyon kedvezőtlenül nyilatkozott róla. Hladik „bűneit” még a következőkkel gyarapítják: „Annak idején dicsőítő cikket írt az Új Szívben a revizionista Rothermere lordról. Ugyancsak a kongreganistái segítségével ő gyűjtött aláírásokat a nagyszombati egyházi főhatóság azon határozata ellen, hogy a pozsonyi egyházközségbe kuratóriumot nevezzen ki: a tiltakozó aláírásokat Rómába küldte. Ma ez a lelkész egyike azon jelölteknek, akiket Nagyszombat néhány pozsonyi plébániára akar kinevezni; többek között a blumentháli (virágvölgyi) plébániáról van szó, ahonnan Hladik készül kiszorítani az eddigi plébánost, a szlovák Pozdechet. ’’ Ilyen adatok közlése után az iskola- és nemzetművelődésügyi minisztérium refe- rátusának hosszú levele természetesen azzal a javaslattal végződik, hogy az Országos Hivatal a kérelmező egyesület alapszabályait utasítsa el. Az elutasításról a rendőr-igazgatóság aktáiban nem találtam dokumentumot. A tervezett katolikus magyar irodalmi egyesület elbuktatásának eljárási módja azt bizonyítja, hogy a demokratikus első Csehszlovák Köztársaság a magyar kisebbséggel szemben az átlagos mércénél szigorúbb diszkriminatív elbánást alkalmazott. Sok olyan kivételes sújtás történt (például a Magyarországon szerzett diplomák el nem ismerése), melyet a hárommilliós német kisebbséggel szemben nem tartottak megengedhetőnek. A csehszlovák államhatalom a Magyarországot körülzáró kisan-
