Irodalmi Szemle, 1994
1994/1 - TURCZI ÁRPÁD: A nyugtalanság lázadása
TURCZI ÁRPÁD A nyugtalanság lázadása Nem tudom eldönteni, mi köti össze manapság az induló fiatalokat. Túl sokan vannak, akik hasonlítanak egymásra, és túl kevesen, akik nem hisznek még önmagukban sem. A hasonlóság alapja lehet a hit, csakúgy, mint az útkeresés. A folyamat lényege: a megértés. Schleiermacher a következőképpen fogalmazott: „A megértésnek két szembeállított maximája létezik. 1. Mindent megértek, amíg ellentmondásba vagy értelmetlenségbe nem ütközöm. 2. Semmit sem értek meg, amit nem szükségszerűségként látok be és konstruálhatok. Ez utóbbi maxima szerint a megértés egy végtelen feladat. Tizennégy induló fiatalról van szó. Örülök a kötetnek, bár fájó az elhamarkodottság: megannyi hirtelen, meggondolatlan sor, szó. K. Friedler azt állítja, hogy „a művészet nem a tapasztalat meghamisítása, hanem kibővítése. ’’ S véleményem szerint esetünkben bizony éppen a tapasztalat meghamisításáról van szó. Sokan vélekednek úgy, hogy ha már egy embert érdekel mondandónk, megérte az igyekezet. De ha belegondolunk, ez így nem egészen igaz. Bolemant László verseivel indul az antológia. Kilenc vers, melyből egyet lehetne talán itt kiemelni: „ üvegszálak kígyóznak szemem erei közé nyelvem parazsa jeges hanggal megtörik nem tudni hol az összeroppanás határa titokban azt várom dúdolva kisétálok egy ablakon s szembetalálkozom zuhanásom térbeli lenyomatával" (...) Duhaj, vad kedv rejlik e sorok mögött. Jellegzetesen fiatalos. Néhol a becsvágy is előbukkan soraiban: „ígérd meg egy fa látni fogja lépteim egy fa
