Irodalmi Szemle, 1994

1994/1 - LACZKÓNÉ ERDÉLYI MARGIT: Örkény István drámáinak epikai szempontú vizsgálata

Örkény István drámáinak epikai szempontú vizsgálata

cesek közt is akad anekdota, legalábbis sztori, csattanóra épült elbeszélés a műfaj hagyományos szabályai szerint”.6 Az Egyperces novellákhoz7 írt Használati utasítás sem kerülheti el figyelmünket, amely voltaképp a műfajt mutatja be. „Fontos, hogy a címekre ügyeljünk A szerző rövidségre törekedett, nem adhatott hát semmitmondó föliratokat. Előbb a cím, aztán a szöveg: ez az egyetlen helyes használati mód... Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba. Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek! ” Mivel az író lemond a jelenségek, események részletező leírásáról, és módszeres eljárásával „konkrét” absztrakcióra törekszik, minden szónak, írásjelnek, stilisztikai, kompozicionális és tipográfiai megoldásnak nyomatékos jelensége van.

Örkény posztmodernbe irányultságát egy korábbi írásunkban körvonalaztuk8 Nincsenek tehát messze tőle a már inkább posztmodernizmusra jellemző eljárások, mint a dokumentumok és kvázidokumentumok felhasználása s az önéletrajz és filozófiai esszé elemeinek adaptálása. A „racionális” groteszkben nemegyszer a kollázs- és montázstechnikát alkalmazza, gyakran építve a játékosság elvére s kifejezetten a nyelvi játékra. Az író ötletgazdag poénjait példázza az Üres lap és az Apróhirdetés avagy Örök nosztalgia: „Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkovos, beépített konyhabútorral fölszerelt, Sashegyre néző lakásomat sürgősen, ráfizetéssel is elcserélném Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkovos, beépített konyhabútorral fölszerelt lakásra, a Sashegyre néző kilátással. ” (228) Az író apróhirdetése, noha abszurd helyzet képe, primér jelentésében nem éppen jellemző, annál inkább kon- notatív szinten: a megunotton, megszokotton változtatni akarunk, hogy aztán újra visszavágyjuk az eredeti állapotot.

Dokumentum és fikció, illetőleg a dokumentum vagy fikció kérdését veti fel a Mi mindent kell tudni című műben. Megdöbbenést vált ki az olvasóból az a tény, hogy az író egy korabeli átszállójegy útmutatóját másolta le, s mindössze egy címet adott neki. Szépirodalmi alkotássá emelte az útmutatót, s ez a befogadót arra kényszeríti, hogy ne valóságos dokumentumként olvassa a szöveget, ne a denotáció szintjén értelmezze azt, hanem a mögöttes konnotatív tartalmat keresse. A szöveg egész sor tautológiát is tartalmazó utasítást ír le a hatalom pozíciójából megszerkesztve. Szigorúságát sugallja a személytelen stilizálás, a névszói állítmányok túlsúlya. A fontoskodó szöveg így új, általánosabb jelentést kap, amely a primér élethelyzetre értve az egyéni szabadság korlátozására is átvihető.

Örkény némely krokija az intellektust „csiklandozó” játékra szólít fel. Ennek frappáns megoldását a nyelvi játékra alapozó Itália címűben érdemes megvizsgálni. Tanulsága, hogy devalváljuk értékeinket, s bizonyos helyzetekben devalválódunk mi magunk is, nemzetként, egyénenként egyaránt. Ebben az írásban is figyelnünk kell minden elemre. Az Itália elnevezés az európai kultúra jelképeként jelenik meg a triviálisabb Olaszország helyett. Az olasz karmester az előbbit volna hivatott képviselni, de miután végigvezényeli Verdi Álarcosbál című operáját, elmerül a pesti éjszakában. Találkozik egy prostituálttal, táncol vele, és udvarol neki (tolmács közvetítésével). Az író a prostituáltat kizárólag hölgynek nevezi, így csak helyzetadta és -rajzolta finom iróniával „pontosít”. A novellában található egy szellemes