Irodalmi Szemle, 1994

1994/9 - DUBA GYULA: Sólyomvadászat

Duba Gyula

értéke lehet. Alakja már nem lányos, de még nem molett, arcbőre sem hamvas, kissé érdes, de egészséges és tiszta, szépítőszerek nyomai nem csúfítják. Jó alakú, és jól öltözik. De legfőképp okos, néhány mondata után ítélve félelmetesen okos! Ilyen asszonyok teljességgel kiszámíthatatlanok és rejtélyesek. Vagy teljesen kiszámíthatók, amennyiben már csak a testiség érdekli őket, a vonzó és kielégítő nemi kapcsolat! Nem hívtam, s jön! Nem értem, de jólesik. Bár a róla alkotott pillanatfelvételemből inkább az következne, hogy hirtelen elköszön és távozik. Miután férfikapcsolatok dolgában önálló és elégedett, ilyen kapcsolatai vannak és kielégítik.

De valószínűleg nem így van, a felvételem pontatlan, sőt torzító. Megesküdnék, hogy nem fog tágítani mellőlem, meg akar ismerkedni velem. Érdeklődik irántam. Újszerű érzés, abban az időben már nemigen voltak hasonló sikerélményeim. Nem volt nőkapcsolatom, s nem is vonzott az ilyen viszony, más gondok foglalkoztattak, a nagy korszakváltás korszakában érzékeim lustán szunnyadtak. Némi derűvel és nagy adag jóérzéssel figyeltem, ahogy a nő valósággal rám kényszeríti magát! Meg- éreztem visszafogott és ízléses, mégis zsarnok akaratát, mellyel belém csimpaszkodott, bár nem értettem, s amikor később megértettem, már hiába értettem. Arra is gondoltam, hogy ismerhet valahonnan, de nem sejtettem, honnan! Persze nem is nagyon érdekelt, megfogott közeledésének a ténye, sejtelmes hátterű vonzódása s a felismerés, hogy talán kellek neki. A személytelen vágyakozás, mely érezhetően áradt belőle felém, azonnal meghódított. Gondolkozás nélkül engedelmeskedtem hívásának! Meginvitáltam a Strečnóba, két konyak is lett belőle. Eszter természetesen, könnyedén, mégis fegyelmezetten ivott. S nekem tetszett az is, ahogy ivott; az élethez kell bizonyos mennyiségű alkohol! Rövidesen kiderült, hogy Eszter nemcsak okosan beszél, hanem okosan is hallgat. Oly figyelmesen és megértőén hallgatott, hogy kezdettől őszintén és nyíltan beszélhettem vele. Megkérdeztem van-e férfikapcsolata, és meglepetésemre rövid habozás után — közben egyenesen a szemembe nézett, de komoly maradt — azt mondta, nincs férfival kapcsolata! Nem tartozik senkihez, szabad ember! Mint a madár?, kérdeztem. Mint a madár, válaszolta. S megismételte: magányos és teljesen szabad! Akárcsak én!, válaszoltam.

Másfél év múlt el azóta, s időnként találkozunk. Együttlétünk rendszertelen, legtöbbször véletlenszerű, mert részemről találkozásaink a kiszámíthatatlanság és titokzatosság légkörében történnek. Mindig ő kezdeményez, minden alkalommal ő hív fel, Eszter. A keresztnevén kívül csak annyit tudok róla, hogy a testiségben ideális partner, és szellemi társnak is kiváló. A vezetéknevét nem ismerem s azt sem tudom, hol lakik; tanárnő, de sejtelmem sincs, melyik iskolában tanít. Annyit tudok róla, amennyit szükségesnek tartott magáról elmondani. Ő akarta, hogy így legyen, s én beleegyeztem. Emlékszem, egyszer kértem, hogy nála, a lakásán találkozzunk, de nem egyezett bele, azt mondta, a lánya miatt nem lehet! Nem kíváncsiskodtam, nekem így is megfelelt. Ennyire érdekelt Eszter, jobban nem! Ismeretlensége azért sem bántott, mert hiszen így is teljesen az enyém volt, de csak amikor ő akarta! Talán jobb is így, mint ha állandóan a nyakamon lógna, és minden időmet magának követelné. Szerelmes ifjú már nem vagyok, és ő sem Júlia, aki belehal szerelmébe!