Irodalmi Szemle, 1994
1994/9 - DUBA GYULA: Sólyomvadászat
Sólyomvadászat nyomást, felpanaszolják a cseh gyarmatosítást és a zsidó kiszipolyozást, szabad és független önálló államot követelnek. Két-háromszáz főnyi szerény tömeg, ám elszánt és indulatos, a nemzet ügyében nem enged a negyvennyolcból! A híressé-hír- hedtté vált színésznő, a nemzeti láng fáradhatatlan táplálója archaikus érzelgősséggel s nagy hősi romantizmussal szavalja a múlt századi lelkes költeményt. A szemekben megjelennek a nemzeti elérzékenyülés könnyei. A hazafias érzés nagyszerűsége torkon ragadja az embereket. Majd vékony hangú, nyeszlett ősz férfiú — Tiso államában fontos közéleti tényező lehetett — az indulattól már-már sipító hangon kiabál, nyilvánosan elátkozza az 1944-es szlovák nemzeti felkelést! Isten ellen való vétek és árulás volt, emberi komiszság és államellenes bűn, az első önálló szlovák állam ellen irányult, meggyalázta és letörte a vallásos és nemzeti érzéseket. Szégyenfolt a nemzet lelkületén! A vén keresztes vitéz a Bronzpartizán lábánál áll, indulatos gnóm a nyugodt erő árnyékában, a szónok a két asszonyalak mellett is eltörpül, szavai abszurdak. Éppen a felkelésemlékmű piedesztáljáról harsog, a történelmi kockázatvállalás méltóságának köréből acsarkodik a múltra, mely Európába emelte a nemzetet. Várom, mikor ejti fejére súlyos géppisztolyát a Bronzpartizán. — A bácsi túloz és ízléstelenkedik — mondja a mellettem álló nő magyarul. — Valóban túloz — helyeselem anélkül, hogy megnézném a nőt —, egykor nagy hős lehetett, de alighanem megkergették a partizánok...! A nő halkan nevetett, de a tüntetés alatt nem beszéltünk többet. A népgyűlés befejezése után a tömeg oszolni kezdett, megritkult és feloldódott az utcai forgalomban, s a nővel együtt indultunk el a térről. A magam részéről biztos vagyok benne, hogy a találkozásunk a véletlen műve volt. A következő mondatot is ő mondta, mely valamelyes kapcsolatot teremtett köztünk, bimbózó érdeklődést oltott belénk. Bár pillanatnyi kapcsolatunknak talán csak annyi intenzitása lehetett, amennyi a rángó békacombnak, melynek segítségével egykor az elektromosság jelenségét felfedezték. — Az emberek hajlamosak a túlzásra, de néha az idő is túloz. Nézze a földet! — mutatott az emlékmű környékének kopár, letaposott földjére, az egykori pázsit helyére. — Talán évekig nem nőhet itt fű, mindaddig, míg nem ássák fel és nem vetik be fűmaggal, amíg a politikai élet meg nem nyugszik, s az emberek meg nem unják, hogy a téren fenyegetőzzenek. Majd ha felmennek a járdákra és visszatérnek otthonaikba a tv-készülékeik meg a rádióik mellé, akkor az emlékmű körül ismét lesz pázsit! A nő gondolatait higgadtaknak és okosaknak találtam. Vonzó asszony! Elnyújtott oldalpillantással, kényelmesen felmértem alakját, igazából nagyon is jól megnéztem. Negyven éves lehet, alacsonyabb nálam fél fejjel. Ideális partner lenne. Olyan korban van, amikor a nő évei száma szinte megállapíthatatlan, nagyon jól néz ki, de már nem fiatal. Érett asszonynak hívják az ilyen típust. Az életről már mindent tud, de még nem unta meg! A szerelemről is tud mindent, amit tudni lehet, ezért nem mond le róla, szívesen veszi, akarja és élvezi. Már tudja, hogy ha majd egyszer le kell mondania róla, nagyon kevés dolog marad a számára, aminek még
