Irodalmi Szemle, 1994

1994/9 - DUBA GYULA: Sólyomvadászat

DUBA GYULA

Sólyomvadászat

(Részletek az azonos című kisregényből)

(Folytatás)

Csengettek. Tisztáznom kellett Eszterhez való viszonyom. Félelmetesen ésszerű, józan, sőt cinikus vagyok! Elhatározom, hogy állandóan figyelem és vizsgálom majd magamat, nyomon követem Eszterhez való érzelmi hozzáállásomat és érzékiségem válaszait kihívásaira. Elemzem Eszter hatását, és megállapítom, mit érzek közben, míg csókolózunk és szeretkezünk. Mennyire és milyen értelemben hat rám, ölelkezésünkben van-e tudatos szenvedély vagy csak érzékiség? Mennyire harmonikus együttlétünk, ő hogy éli azt át? Egymásban való emberi feloldódás vagy az ösztönök természetes találkozása a viszonyunk, szellemi harmónia nélküli, állati birtokbavétel? Mindezt tisztáznom kell! Ajtót nyitok. Mikor érkezik, nem mindig csókoljuk meg egymást, néha csak barátian kezet fogunk. Szervusz, mondja Eszter, szervusz, válaszolok! S nem mosolygunk. Kutatva keressük egymás tekintetét, fürkésszük a másikat, kissé elfogödottan vagy zavartan?, mintha várakoznánk, s ki akarnánk találni, mi következik. Ritkán tévedünk. Találkozásaink többnyire szeretkezéssel végződnek! Kezdeti zavarunk, óvatoskodásunk mégsem alakoskodás. Sosem tudhatjuk biztosan, hogyan végződik a találkozásunk, az is megtörténik, hogy olyan témára lelünk, amely annyira leköt bennünket, hogy elbeszélgetjük az időt, és a testi együtt- lét elmarad. De ebben sem találunk semmi kivetnivalót, kapcsolatunk szoros, mégis kötetlen, néha véletlenek dönthetik el a történéseket, s ezt mindketten elfogadjuk. Együttlétünket nem alakítjuk, az elmaradt dolgokat nem sajnáljuk, ilyenek vagyunk. Magunk mögé nem nézünk, úgy érezzük, elég idő áll még előttünk, talán igazából a véletlenek uralják viszonyunkat.

Gyakran érzem, hogy a kapcsolatunk mögött valami titok lappang, de nem gondolkodom róla. Nem vonz, hogy megismerjem. A múlt megfejthetetlen, a jövő pedig nem érdekel. A jelennek élek, minden úgy van jól, ahogy van!

Eszterrel a Felkelés terén ismerkedtünk meg. Egymás mellé sodródtunk a tömegben. Azonnal kiderült, hogy mindketten közömbös szemlélők vagyunk, inkább kíváncsiak, mint érdekeltek. Hasonló mihaszna és szájtáti drukkerekből nem sok hasznuk van a pártoknak, sem az eszméknek, inkább kárt okoznak, mert nem lelkesednek,a fejüket csóválják és értetlenkednek, s magukban talán megmosolyogják a lelkesedőket és őrjöngőket, akik teli torokból kiabálnak és vörösre tapsolják tenyerüket. Éppen a nemzetiek nagygyűlése folyt, a tér felett hazafias szólamok kavarogtak, mint a sólymok elől felszálló galambok. De ezek a jelszavak és közhelyek harciasak és támadók, ellenségre és áldozatokra lesnek a magasból. A szónokok szép, színes szópetárdákat pukkantgatnak, felidézik a múlt rabságát, a magyar el