Irodalmi Szemle, 1994

1994/9 - TANDORI DEZSŐ: „MIVANSZ EVANSZ” avagy: Esős vasárnap hajnalom

Tandori Dezső

mentek. Nem „garaiztak”. Jó, én is „majdnem komcsiztam”, de ennek több oka van. Intéződjék el, aminek el kell intéződnie, okádjuk ki, mint mesterem, Nemes Nagy Ágnes mondta, a „keserűt”, aztán nézzük, mi a legjobb a jónépnek. Mint (veréb- )royalista, kb. 4 hete szentül úgy érzem, az a legjobb ma a „királyságnak itt”, a jónépnek tehát, hogy a szocialisták nyernek, aztán az SZDSZ-szel kormányoznak. Ilyesmi. Csalódást, ahogy meglelem a szemközti házban az én szavazóhelyiségemet

— szomorúan, a madaraknak puszit küldve, küldenek át a nem jogosult helyről, ahol a nevem nem is lehet a füzetben! —, akkor érzek, mikor kiderül: nuku listás szavazás most már, hát nem szavazhattam „az MSZP-re listásán, Dornbachra név szerint”. Dornbach Ottlik ügyvédje is volt, Dornbach — az a Dornbach, hát vili. De az nagy kár, hogy az MSZP-re nem tudtam így. Na, majd négy év múlva. Mondom, röstellném, ha kiderülne magyarhelyről, hogy nem csak szegény jobb oldala sikeredett olyanra, amilyen, de a jónép is két forintok szerint emel fel vagy „zavar el” pártot, koalíciót. Mármost túl ezen, az elmúlt négy év engem nem bántott, a lelkemben bánkódtam csak, hogy — nem vagyok baloldali!!! — ebben a jobboldalban semmi helyem. Kialakult hát az Athos-Porthos-Aramis-royalizmus, a királynő kószása, „égi királyság/földi lovagja”, mint versben írtam, és a Szpéró mint királynő, Samu mint király, na.

Apropó, király. Király Istvánnak azért valamiben megint nem volt igaza. Hogy ti. Magyarországon „szocialista rend” egy emberöltőig se lesz. Nem vitatnám meg vele El Yasaf, Colonel Buckmore vagy Erhaab esélyeit egy kis londoni irodán. Vele se. Senkivel.

Hogy nekem négy hete, mondom, mennyire fogalmam se volt erről itt! Erről a választásdologról! (Már szavaztam; találkoztam az SZDSZ-es étterembeli haverommal, gyönyörűen kiöltözve ő, szakadt farmeremben, szétázott tornacipőben én; mondja, megfogyatkoztam, ez én lennék, hűha, most melyik Ádám-Éva-royális-reá- lis ponttól számoljak be? Szerencsére ő egy iszonyú nagy úriember, de tényleg, s könnyű rátérni: igen, azért nem lát „a kocsmában”, mert 1993 márciusa óta nem iszom soha többé egy korty szeszt se, májam elkezdett működni, levitte a zsírt, így vagyok most 55,5 kiló, már 56 ne legyen ez is, szegény, bár ezt hagyjuk. Nemes Nagy Ágnesék, Pilinszkyék könyvei 1957-ben stb. jelentek meg. Nincsenek évszámsablo- nok. Ld. Garai, DAAD...apropó, e három és fél épp itthon töltött napom során Mihályi Gábor még külön megkér, sebtében fordítanék le egy George Tábori-interjút, ha Tábori, tényleg, hát Tandori, fordítom, s kilenc egyéb munkám mellé még Lett- res-nek is írok valamit gyorsan; s ezt is a Tabori-dolog idejéből veszem el, ami erre a cikkre kell; hát Tábori meséli, 150 dollárral és egy bőrönddel — ??? — érkezett haza Európába 1968 tájt Amerikából, s a DAAD ösztöndíja tette lehetővé, hogy megvesse lábát. Ennyit erről.) Nem volt fogalmam a választás jónépi dolgáról, de aha! Ellenben ezt már meséltem, korábban.

Vigasztalanul esik az eső, én is eléggé vigasztalan vagyok, még átmegyek rutinszerűen a pesti oldalra, nézem házunkat, írtam róla egyet s mást; kérdik a nem jó szavazóhelyiségben, hol lakom, aha, a Dargay ház, mondják, hát egen, így én, de végül a szemközti házban szavazok; az a Hefi ház, Hefi az Hercegfalvy Feri örökös bar