Irodalmi Szemle, 1994

1994/7-8 - ÁRGUS - ALABÁN FERENC: Közép-európai változatok

árgus

fennkölt frázisok leple alatt felfedezze az ember a halálfejet. Keletibb Európa egy része máris ilyen halálfejes világ fennáll a veszély, hogy — szerencsétlen gazdasági és politikai körülmények halmozódása esetén — az egész azzá válhat ”. Feltételezhető, hogy Közép-Európában — a Monarchia esendő nosztalgiáján túl — éppen a gondok, a gazdasági problémák közösek. A sajtóban is gyakran szereplő problémák — a termelés visszaesése, a tulajdonjog rendezése, a körülményes bürokrácia stb. csak nehezítik a kibon- takozási folyamatot. A szegény és részekre szakadó Közép-Európa a gazdag Európában ismét csak megkülönböztetett régióként marad, holott Európa valójában összefüggő és elválaszthatatlan gazdasági, politikai és szellemi egész, még akkor is, ha ezt nem igyekszik tudomásul venni a földrésznek sem a rendezetlenebb keleti, sem a tehetősebb nyugati része. S ha a disputa irodalmárai, történészei tanácsokkal látják el, sőt kioktatják a politikusokat, azon talán nem is lehet csodálkozni. A politikai, etnikai, gazdasági, ökológiai vagy akár a nyelvi, oktatásügyi problémákkal és sérelmekkel a múlthoz képest a politikai és a társadalmi élet irányítói ma sem bánnak értelmesebben, s a kompromisszumok, a belátás és a termékeny türelem helyett puszta deklarációkat és ismételgetett „elvi” nyilatkozatokat tesznek a korrekt és kölcsönös engedmények politikájának gyakorlása helyett. Üresen ismételgetik az együttműködési szándékot, közben mereven kitartva az eredeti elképzelések mellett, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a politika realitása folytonos és kölcsönös kompromisszumokat, „egy kis švejki és Arany János-i mentalitást”

is igényel. Mindezt egy későbbi eredmény és haszon reményében, a részleges veszteségeknél nagyobb károk elkerülése végett.

Külön kiemelkedő kérdésnek látszik a kisebbségi magyarok helyzetének értelmezése a kialakult helyzetben. Sándor Iván századunkban a magyarság „legélőbb problémájának” tekinti ezt a megoldatlan kérdést, elsősorban a csökkenő európai szolidaritás, a közép-európai országokban egyre növekvő feszültség és a Magyarország határain túli magyar etnikumok jogainak védelmében tett lépések és eredmények szempontjából. E kérdést illetően a történelmi tényezők következményeinek látószöge jellemzi Pomogáts Béla megközelítéseit és konklúzióit. Az európai dezintegrációt szemlélve rámutat, hogy ha a trianoni nagyhatalmak nem minden esetben a magyarság kárára akarták volna megoldani az első világháború utáni területi rendezést, akkor létre lehetett volna hozni egy olyan helyzetet, amely kölcsönös kompromisszumokra épült volna, a megegyezéses rendszer pedig elvezethetett volna a közép-európai térség egységének valamilyen helyreállításához. Trianon végső soron nemcsak a magyarság tragédiája, hanem egész Közép-Európa, sőt az egész Európa tragédiája, hiszen a térség kis országainak egymással szövetkezni való képtelensége vezetett el a régió politikai lezülléséhez és dezintegrációjához. Pomogáts értékrendszerében ez a „bal- kanizálódás” nyitott utat Hitler, majd Sztálin előtt is, és a kölcsönösen gyűlölködő, egymásra kölcsönösen féltékeny országok áldozatul eshettek a nagyhatalmaknak, és játékszerré válhattak azok kezében. Az irodalomtörténet sze