Irodalmi Szemle, 1994
1994/7-8 - ÁRGUS - ALABÁN FERENC: Közép-európai változatok
árgus Kundera mintha a szükségből csinálna erényt (mondjuk most már mi). Regényeiben filozofál, viszont a szakma által elfogadható szintű „discours”-okat nem tud kialakítani, filozófiája „dilettáns, viszont ha erre felhívjuk a figyelmét”, azzal védekezik, hogy ő nem filozófus, ő nem filozofál, sőt... Vajda viszont regényeit elemezve mutatja ki azt, amit az író nyugati kollegái nem nagyon tesznek meg. Ti. azt, hogy Kundera éppen úgy, mint bárki más (író) bizonyos affinitásban áll egyes hőseivel, pontosabban neki is van egy bizonyos „hierarchiája”, melyet igenis átvisz szereplőibe, bármennyire is állítja, hogy „Az ember olyan világra vágyik, ahol a jó és a rossz világosan megkülönböztethető, mert veleszületett a csillapíthatatlan igény, hogy mielőtt megértene, ítélkezzék. Erre a vágyra épülnek a vallások és az ideológiák.” (Milyen egyszerű is lenne minden, ha csak erre a vágyra épülne!) Aki szellemi izgalmat keres, vagy kíváncsi arra, hogy hol tart ma egy keleteurópai filozófus, csak ajánlani tudom neki, hogy olvassa el ezt a könyvet, nagy élményben lesz része.!? Álljanak itt e könyvismertetésnek a befejezéseként Vajda záró sorai: „Nem lehet az európai társadalmakat másképpen modernizálni. A szocializmusnak az a törekvése, hogy a társadalmi igazságtalanságokat kiküszöbölve, a nyugati modernizmus buktatóit megkerülve teremtsen modem társadalmakat, katasztrófához vezet. Fogadjuk el hát a mo- demitást úgy, amint van, a mi fertályunkon pedig legyünk minden erőnkkel azon, hogy egyáltalán megvalósuljon. ” Vajon tényleg ezt kell-e tennünk? És mit jelent: „elfogadni a modemitást úgy, ahogy van ”?... ALABÁN FERENC Közép-európai változatok Disputa a Tiszatájban A Szegeden megjelenő, nagy múltú és jó nevű irodalmi folyóirat, a Tiszatáj 1992 áprilisától közel egy éven át közölte Közép-Európa-disputáját, melyet később összegyűjtve (a fenti címen) külön kiadványban is megjelentetett a JATE Bölcsészettudományi Karának Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszéke és a Tiszatáj Alapítvány. A lap kelet-kö- zép-európai érdeklődése a magyarországi és a nemzetközi „divatnál” jóval korábbi — tudjuk meg Olasz Sándornak a kiadványhoz csatolt szerkesztői jegyzetéből, hiszen a folyóiratban már a vita előtt is számtalan tanulmány, kritika és egyéb más elemző írás jelent meg ebben a témakörben. Az említett egyetemi tanszék vezetője, Fried István professzor, irodalomtörténész az összehasonlító irodalomtudomány ismert és elismert művelője már eddig is több önálló tanulmánykötetben foglalkozott az irodalmi párhuzamok vizsgálatával, a kelet-közép-európai irodalmak kérdésével, közös és eltérő vonásaival, s tette mindezt úgy, ahogy a Kelet-Közép-Euró- pa között (1986) című kötetének J. Dobrovský latin nyelvű leveléből vett mottója fogalmazta: „Isten után mi lehetne számomra kedvesebb a hazánál? De nem hazámbéli, valamennyi embernek használni kívánok ” A Közép-Euró-
