Irodalmi Szemle, 1994

1994/7-8 - ÁRGUS - STOFKO TAMÁS: Posztmodern condition és Heidegger

árgus

az Enyém." Tehát nem arról van szó, hogy nincs Igazság, vagy ahogy Vajda (Rorty nyomán) Az aszketikus pap és demokratikus utópia c. esszéjében fogalmazza meg: „Ez a dolgozat is könyvem egészében is azt a gondolatot járja körül..., hogy »a legfelső Bíró és az Egyetlen Hiteles Leírás nem létezik«. ” Itt vét hibát a „filozófia”. Valami olyat kér számon „mástól”, amit maga keres, éppen abból a beállítottságából kifolyólag, hogy a nyugati filozófia szubjektumközpontú filozófia. Természetes, hogy nincs „Egyetlen Hiteles Leírás”, nincs Kozmikus—Világmegváltó—Képlet (elnézést). Aki ma még ilyesmiket állít vagy keres, az átszendergett egy korszakot. Viszont „hiteles” élet, megismerés lehetséges. Rorty rosszul „keres” Azt mondja, az E.H.L.-t keresi, őt igazából a Világmegváltó—Képlet izgatja, az viszont tényleg nem létezik. (Talán eljött az idő, hogy a filozófia is feladja „szub- jektum-filozófiai” beállítottságát, bár talán annyira megrendült eredményeitől, hogy ma még szinte képtelen felfogni azokat.)

A teljesség kedvéért viszont még hozzá kell fűznöm: tisztában vagyok vele, hogy egy kívülálló mindig is könnyebben beszélhet ezekről a dolgokról, mint egy filozófus, hisz az utóbbi gondolkodásán óriási a teher, amit Vajda is megfogalmaz a physis szó értelmezése kapcsán: „A physis fogalmát egyáltalán nem érthetjük meg, ha nem tudjuk leküzdeni a modem nyugati dualista beállítottságukat... Csakhogy nincs olyan ”európai", aki ezt a beállítódást képes lenne leküzdeni., mindenekelőtt azért nem, mert a fogalmi apparátus, amellyel a beállítódást leküzdeni igyekszünk, teljesen benne gyökerezik..." Csőd? Nem hiszem, inkább egy újabb lehetőség, hogy egypár nehezéket ledobhassunk magunkról.

Vajda Rortyt elemezve a következő fonákságra mutat rá: „Rorty képtelen kimondani a vagy demokrácia, vagy kultúra tézisét”: Rorty demokratikus utópiájának „közösségében a türelem és a kívácsiság a legfőbb szellemi erény, nem pedig az igazság keresése... De magaskul- túra-e ez a mi európai értelmünkben?Hiszen éppen ez az újdonságra való éhség az, amit az európai magaskultúra mint újabb és újabb divatok kergetését olyan megvetően lekezel. ”

Úgy gondolom, érdekes lenne Rorty „amerikaiságát” is figyelembe vennünk, ha demokratikus utópiáját elemezzük, mert azt hiszem, a XX. századi „tapasztalataink” után egy gondolkodó keleteurópai számára nyilvánvaló, hogy le kell szoknia a „demokráciáról”, „liberalizmusról”, „pluralizmusról” — ezeket a dolgokat más szempontból kellene néznünk, amint az szokás —, és itt most nemcsak a mi kompromittált demokráciánkról van szó, hanem általában az „one man, one vote” (egy ember, egy szavazat) elképzelésről (így csak egy ideológia gondolkodhat, egy ember semmiképp).

Vajda a könyv nagy részében Kunde- ráról beszél. Meg kell jegyeznünk: egészében véve idegesíti, hogy Kundera filozófus is akar lenni. Ilyen vonatkozásban ír az íróról: Kunderának sikerült „Óriási sikereket elérnie az átlagközönség körében, és felbosszantania a magaskultúra számtalan képviselőjét. Mindenekelőtt sikerült felbosszantania a »filozófusokat«: Mert mi marad a filozófiából, ha lemond a bizonyosság kereséséről?”