Irodalmi Szemle, 1994
1994/7-8 - MONITOR - Lapszemle
monitor zá a magyar regény fejlődéséhez, ahogy az Úton sem tett hozzá az amerikai regényhez. Ám hiba volna ezért lefitymálni a könyvet vagy tudomást sem venni róla. Győry stílusa gazdagítja a magyar próza nyelvezetét, a regény szövege irodalmi szöveg. Vannak írók, mint Kerouac is, akik a cselédlépcsőn át jutnak az irodalmi halhatatlanságba, s alighanem Győry Attila is ezt az utat választotta. Regényével kapcsolatban még egy figyelemre méltó, ha ugyan nem meghökkentő jelenségre szeretném felhívni a figyelmet. Szlovákiában a beat-írókat nagyobb kultusz övezi, mint Magyarországon. Az ugyancsak huszonéves Ján Litvák vagy Ivan Kolenič prózája sok tekintetben hasonlít Győryéhez és Czakóéhoz. Grendel Lajos: Három szlovákiai magyar prózakötetről (Forrás, 1994/5) (MÓROCZ MÁRIA: SURVIVE) Mórocz írói világának alapgesztusa a részletekre irányuló figyelem s az egészet átlátó értelem együtteseként valósul meg. Ezért csomósulnak egyetlen középpont köré az írások: a tudás, a megismerés lehetőségei, illetve lehetetlensége izgatják a szerzőt. Ebben az összefüggésrendszerben vizsgálva válik érdekessé a történet magatartása, visszaszerzése, illetve leépítése, mely problémakört az 1986 utáni próza (ön)meghatározó jegyeként kezel a prózakritika. Mórocz cizellált műgonddal, kényes egyensúlyérzékkel egyéni utat teremtett a maga számára, noha az írások mélyén erőteljesen ott munkál a magyar próza egyik megkerülhetetlen, élő hagyománya. Az Albert Camus-höz és Nádas Péterhez való viszony egy-egy mottóval ki is mondódik, ám éppoly fontosnak tűnik, benyomásom szerint, a névéi nem nevezett Mészöly Miklós írásművészetével való kapcsolat. E kapcsolódás az „...érzékletesbe exponált mozdulatlan mozgásnak, az álló helyzetbe sűrített epikának mikro-világegyeteme”.Gondolat mentén írható le, ahogy Mészöly Ca- mus-ről szóló esszéjében mondja. Mert ez a gondolat természetesen nemcsak Mészöly Camushöz való viszonyát értelmezi, hanem éles megvilágításban tárja elénk Mórocz Mária prózájának működési elvét. Az írások anyagát adó események, helyzetek, állapotok, hangulatok, hangulati áttűnések, érzetek, észleletek, látványok, az embert környező tárgyi világ, a belső reakciók mikroelemzése az a kiinduló alapréteg, melyről elrugaszkodva lehetségesnek tűnik a momentumok szövevényének értelmet tulajdonító összefüggések felismerése... Az írásokban feltáruló világot az összefüggések keresése rendezheti el emberi szerkezetűvé, az összefüggések felismeréssé válása adhat értelmet az életnek. De a dolgok egymáshoz való viszonyának megszállott, dühödt vagy éppen monomániás keresésénél nem lehet tovább jutni. A részletek részletként prezentálják önmagukat, de létük egyértelmű utalás a rajtuk túllévőkre. Ám ez a túllévő ugyanúgy nem fogható meg, ahogy a tükörbeli látvány sem nyújt önnön konkrétságával az utalás tényénél többet. A/ Anyám története hősnője ennek a felfedezésélménynek a jegyében kutatja önmagát a tükörben. Juhász Emese: A tükör és a látvány (Jelenkor, 1994/6)
