Irodalmi Szemle, 1994

1994/7-8 - MONITOR - Lapszemle

monitor

Szerzőink más lapok értékrendjében

(Szemelvények)

(KONCSOL LÁSZLÓ: ÜTEMEZŐ) Az ismertebb fogalmak, verselemek eseteiben is új összefüggésekre hívja fel a figyelmet Koncsol László. A hexameternél a hajdan még táncként is előadott hősköltemények példája mellé saját hagyományaink hasonló vonulatát illeszti. Az ismerős verslábakon, fogalmakon kívül megismertet az alig emlegetett verselési kifejezésekkel, jelenségekkel is. Ilyen például a „molosszus”, a dodonai jóshely hegyóriásai lakóinak egyik tánclépéséből származó versláb, amelyet magyarul „hentergő”-nek, „andalgó”-nak, (Arany „vánszorgó”- nak) neveznek. Kocsol könyve alapján a „verstan” eredendően túllép a „tan” keretein, illetve feltárja a mögötte, benne rejlő perspektívákat. Azt, hogy akár a hosszú-rövid szótagokat jelölő rajzok, vonalak maguk is milyen távoli és tágas távlatok, megtett utak sűrítményei, lenyomatai.

Széles Klára: Koncsol László: Ütemező (ItK 1993/5-6)

(CSEHY ZOLTÁN: NÚT) Határokon túli irodalmunk többnyire háttérbe szorított irányait jelezték azok a felvidéki kísérletek (Cselényi László), amelyek nem a többnyire szükséges és jelentős értékeket is felszínre hozó etikai alapállás kinyilvánítását helyezték fókuszukba, hanem a nyelv önmagára mutató jelentésmezejét kutatták, s a vers, a szöveg üzenetszerűségét ezáltal zárójelbe tették. A szlovákiai Próbaút-nemzedék is eleddig kevés méltatást kapott, noha ők azokat a kassáki törekvéseket gondolták újra, amelyeknek segítségével a nyelv megnevező funkciója a világalakítás poézisét kísérthette meg.

Csehy Zoltán Nút kötete a Kalligram hasonló vállalkozásokat felkaroló friss szellemiségű sorozatában látott napvilágot. Az alapkérdés a viszonyítási pont kijelölhe- tőségébe vetett hit kételyén fordul meg, mivel mind a külső transzcendens vonatkozási evidencia, mind a belső, az ember ön-értelmét felmutató aktus bizonytalanná vált. „Megérdemelné-e Isten, hogy fizessünk / neki egy kisfröccsöt?” — idézi mottójában Molnár Miklóst szerzőnk. Választ ugyan nem kapunk az amúgy is megválaszolhatatlan belső kételyünkre, azonban egy újfajta lényegiség folyamatos kibontása megkísérelhető. A neve: NÚT.

Bohár András: Ex libris (Élet és Irodalom, 1994. április 15.)